Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009

egyébként közvetlenül, a panoptikum képszerűségétől függetlenül is tematizálják (Húsvéti népszokásaim, Taxiban, Az utazás).41

A Bolhapiac legerőteljesebb metaszövege, a Vidali módszere kezdő sorai ismét (Az ember című tárcanovella után következik a kötetben) behívja a panoptikum képét: „Az ő szellemében cselekszem, amikor gyöngéd és mégis könyörtelen kézzel letörlöm a halott író kendőzött arcáról a mesterséges színeket..." A kendőzött arc újraalkotása nem más, mint a viaszbábuk készítésének metaforikus átírása, s a címben említett Vidali és a panoptikum újra felidézett képe ismét a populáris regisztert, a film világát hívja be. A nagy sikerű Das Wachsfigurenkabinett (1924) című Paul Leni filmet Panoptikum címmel 1934-ben vetítették Magyarországon42, ami véletlen egybeesés, de felerősíthette a panoptikum motívumát. A Vidali módszerében az elbeszélő, mint szerző is bevonódik a kötet virtuális panoptikumába, ahogyan egyébként Leni filmjében is. A filmbeli költőt azért alkalmazzák a panoptikumban, hogy történeteket írjon a figurákhoz, s ezzel becsalogassa a nézőket, s a tulajdonos lányával együtt ő is szereplője lesz az általa írt történeteknek. Vidali, az elbeszélő írói példaképe a tízes-húszas évek egyik sikeres moziszínészével és rendezőjével azonosítható, Giovanni Enrico Vidalival. A művészi tevékenységet termeléssé alakító szórakoztatóiparnak feleltethető meg a búvár figurája. A kötet élén A búvár címmel, „Előszó helyett" álló tárcanovella a művészi tevékenységet szakadatlan munkaként mutatja be, címszereplője a klasszikus modernség patetikus művészfigurájának ellenpontja. Imi nem valamiféle hőstett, nem is valamiféle rejtett kincs utáni szüntelen keresés: „Amikor elszántam erre a mesterségre magam... Valami egészen mást akartam innen felhozni innen, alulról... Homályosan emlékezett, hogy másképpen képzelte el. Valami mást akart felhozni, nem vízi hullákról adni hírt, s összekaparni rozsdás vackokat s kis panamák, biztosítási csalások leleplezéseit; valami mást, talán valami kincset, amilyet még nem is látott senki odafónn. "43 Ugyanakkor a kor másik alternatívája, az új tárgyiasság szemtanú-riporteri elbeszélői pozíciója is ironikusan jelenik meg. A Teddyben a heroinista prostituált a századforduló démonának torzfigurája, az elbeszélő figurája pedig a Neue Sachlichkeit tárgyilagosságra törekvő, a megfigyelésre szorítkozó elbeszélői magatartás önironikus ábrázolása és lelepleződése. A heroinista prostituált és az őt megfigyelő elbeszélő mellett a hotelszobában ugyanis végig jelen van egy harmadik is: a címszereplő. Teddy, a kutya éppen olyan mereven és kitartóan figyeli az elbeszélőt, ahogyan az a főhősét. A novella csattanójaként a találkozás színteréül szolgáló lebuj legközelebbi felkeresésekor Teddy már ismerősként üdvözli az elbeszélőt, sőt mi több, amint kiderül, korántsem ő az egyetlen ismerőse.

Az írói ars poetica inkább a Szerelmesek, Gigerli vagy a Ronda nő kalapban című novella elbeszélői pozíciójából olvasható ki, ahol az egyes szám első személyű elbeszélő nem mint egyszerűen valamilyen esemény megfigyelője, hanem a társadalmi

41 Olyan normákról van szó, amelyek a városi közegben alakultak, illetve alakulnak át: a Húsvéti népszokásaimban a locsolás iparszerűsége, Az utazásban az aratás jelentésének kiüresedése, a Tanban a flörtölés szabályainak változásai állnak a középpontban.

42 Nemes György filmplakátja (1934) az OSZK Plakát- és kisnyomtatványtárában található. A filmről lásd a korabeli műsorújságokat, pl. Panoptikum = Műsoros revü, 1934, V. évf., 12. sz., május 1-20. 1. és Filmújság, 1934. ápr. 21., III. évf., 16. szám, 6.

43 I. m. 9.

104