Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Egriné T. Szonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben
kor elvesztek. "35 A következő levelében korrigálta a találkozásuk évszámát: „Megtaláltam a régi, cseh útlevelemet. Utánanéztem, és nem 1936-ban voltam Budapesten, hanem 1937 őszén. Ekkor találkoztam utoljára Miklóssal. Akkor beszéltem először és utoljára feleségével. Akkor Miklóst a szívem mélyére temettem, mivel házas volt. Miklós halálának híre mélyen megrendített."36 Tini azután hazaérkezéséről is írt nekem: „Amikor Budapestről hazatértem, kaptam egy levelet ezzel a képpel (orosz inges kép) és egy rövid írott emlékezéssel, a Pillangóval. Egészen elcsodálkoztam, amikor a címét megláttam. Miklós egyből mondta nekem Budapesten, hogy a német fordítás egy kicsit másképpen hangzik."37 Az „írott emlékezés" valóban a Schmetterling (Pillangó) címet viselte. A novella meg is jelent német nyelven a budapesti Pester Lloyd 1938. április 9-i számában.38 Úgy tudjuk, hogy Csehszlovákiában az osztravai Magyar Nap című lap is közölte, de magyarul. Kutatásaim során végignéztem az osztravai könyvtárban a Magyar Nap című lap számait. A közel sem teljes gyűjteményben azonban nem sikerült megtalálnom Radnóti írását. A novellában Tiniről ír, megismerkedésük első napjairól. Leírja, hogy míg Tinit a házuk előtt várja, addig egy fiatalember figyelmezteti őt, hogy vigyázzon Tinivel, mert beteg. A Tinivel való találkozása után azonban boldogan elvegyülnek az esti libereci életben, moziba mennek, majd a napot Radnóti albérletében fejezik be. Radnóti a novellában érdekesen jellemzi a ház gazdasszonyát és gazdáját. Az asszony sovány és sértődött arckifejezésű, férje pedig kövér és barátságos. O jegyzi meg Radnótinak, hogy hozhat fel társaságot, lányt, csak intelligensen viselkedjenek, mert ők az elithez tartoznak. Levelezésünk során két képet küldtem Tininek, egyet saját magáról, a másikat Radnótiról. Utóbbit a költő 1937-es budapesti találkozásukkor adta Tininek ajándékba, de a háború alatt elveszett. A kép 1930-ban, Radnóti első verseskötetének megjelenésekor készült: Radnótit tipikus orosz ingben mutatja. Tini nagyon megörült a képeknek. Szerinte még volt Miklóstól egy másik képe is, amit még Liberecben adott neki, de az is elveszett. A libereci szerelem után 10 évvel írt Pillangó című novella jól mutatja, hogy Radnótiban is élénken élt Tini és szerelmük emléke. Ennek azonban nemcsak a budapesti Tinilátogatás idején, de 1928 és 1937 között is számos jelét adta. Radnóti barátnőjének, későbbi feleségének, Gyarmati Fannihoz 1932. február 12-én írt levelében megvallotta, hogy egy hosszú levelet küldött Tininek, amelyet egyik barátja fordított németre. Gyarmatinak így interpretálta levelét: „Kedvesen írtam, megírtam, hogy nagyon szeretem és nem felejtem el, írtam, hogy mi történt velem, mióta eljöttem onnan, és hogy örülök, ha ír, írjon, ha ráér. Csacsi azért ez a lány. Hisz tudhatja, hogy az ember nem felejti el az első szeretőjét. "39 Radnóti a néhány héttel később Gyarmatihoz írt újabb levélben ismét felidézi Tini szerelmes alakját. Mintegy másfél évvel később, az 1933. október 14-én keltezett, Gyarmatihoz írt levelében ismét őszintén vall Tiniről: „Nagyon kell, hogy szeressük Tinit mind a ketten. Mert talán ő tette azt, hogy ma az enyém vagy. Hogyha ő akkor nem imád és nem csókolja meg hajnalokon a kezem sírva, akkor sohasem lett volna kitartásom, bátorságom elviselni azt a sok szenvedést amit egy kis matrózruhás diáklány, Te Drága, okozott nekem, aki szép színes leveleket várt tőlem és legtöbb amit ígért, hogy testvérül fogad, akkor, amikor én szerelmesen és bolondul szerettem. Tini adott erőt Drága, az a tudat, hogy imád és hogy ő a legszebb az összes diákbarátnők között."[...] „Az első asszonyom volt, jó, szerelmes szeretőm, fontos ez Drága." [...] 35 Uo. 36 Klementine Tschiedel harmadik levele Virághné T. Szonjának. Uo. 37 Clementine Müller második levele Virághné T. Szonjának. Uo. 38 Schmetterling. Réz Pál (szerk.): Radnóti Miklós művei. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 927-930. 39 Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Uo. 118. 50
