Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Villányi László: Folyók; A szemközti fa; A túlélő; Gyónás
A túlélő Zalán Tibornak Meghallotta az alázúduló víz hangját, kirepült alóla a kenu, s már közeledett a másik zuhatag; arról még nem tudhatott, hogy két nap előtt ugyanott veszett a folyóba egy lány, csuklóját hiába szorította időtlen időkig vőlegénye, elragadta az örvény. Évek múltán úgy állt a simára kopott kavicsok között, mintha megláthatná, amint csontjai száradnak a napon. Gyónás Lev Tolsztojnak Egyedül a biciklin, távol az emberektől, a folyóparton érezte magát szabadnak, ami keveset a létezésről tudott, ahhoz még nem talált szavakat, a hitet a templomi rítusokkal azonosította, buta büszkeséggel emlegette, hogy gyerekként nem volt hajlandó megtanulni az imát. A laktanyában sűrűn megalázták, olykor három nap alatt aludt három órát, ha engedték is álmodni, hajnalonta magömlésre ébredt, s nem csupán erotikus életét vélte kilátástalannak, fegyverrel kezében az öngyilkosság gondolatával játszott, a sötét égbe lőtt az éjszaka közepén. Igazként fogadta el, amit könyvekben olvasott, filmeken látott, évekig tévelygett, mire rájött, nem akkor él Istennek tetszőén, ha lemond az örömről, intuíciója és arányérzéke, időről időre visszatérő álma segítette: szinte függőleges meredélyen kapaszkodik felfelé, s nem zuhan vissza soha. 40
