Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Buda Ferenc: Derű – ború (Tűnődések fehérről, feketéről III.)
Amint a favágó ezt kimondta, rémségesen felordított a medve, majd elcsönde- sedvén így szólt a favágóhoz egy kis idő múlva:- Most amit mondok, azt teszed. Ha meg nem teszed, amit mondok, megöllek. Fogd a baltád a kezedbe! - parancsolta. A favágó féltében kezébe vette a baltáját.- Üss a fejemre! - mondta a medve. Remegett a keze a favágónak, nem mozdult rá, hogy a barátját megüsse.- Ha azt mondom, hogy üss, hát üss! Különben magad halsz meg! „Ha nem ütöm, megöl - nyilallt szívébe a favágónak. - Akkor inkább ütöm." S a baltát meglendítve odasújtott neki, csak úgy dőlt a vér a medve fejéből. Majd a barlangból kilépvén szamarára ült az öreg és eltávozott. Ezek után a favágó másik erdőbe kezdett járogatni. Egy napon, ahogy tüzelőt szedeget az erdőben, egyszer csak felbukkan előtte az ő régi medve barátja. Meglepetésében azt sem tudta a favágó, mitévő legyen. Azután így szólott:- Tavaly én téged a tulajdon hajlékodban baltával megütöttelek. Ám erre te magad kényszerítettél: a magam jószántából én meg nem ütöttelek volna. Most hát tégy velem, amit akarsz.- Nem felejtettél el - mondta a medve. - Lépj hát közelebb, s nézd meg jól, milyen lett az a hely, ahová te baltával sújtottál! Szemügyre veszi a favágó a medve fejét, s lám: a baltának semmi nyoma, teljességgel begyógyult.- Amit te baltával ütöttél, az a seb begyógyult - mondta a medve -, ám a nyelveddel a lelkemben ejtett seb még mindig nem gyógyult be. Azzal eltűnt az erdőben. „Tőr sebe beforrad, nyelv sebe nem forrad" - ím ez a közmondás innét ered. 39
