Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Szepesi Attila: Hideg csillagok; Vándordal (versek)
Vándordal Világ völgye térés, útja sose véges, araszolom hosszában. Borom volna lőre, bezzeg dudorásznék faluvégi kocsmában. Neve-sincsen vándor otthonára talál széljárt viskó mocskában. Nótázni sincs kedvem, szavam szakadt régen, csak a mezsgyét pásztázom. Honnan hova térek, kófic aki tudja, mindig tovább, nem bánom. Vezet szurtos árnyék görbe maskarádét túl hetedhét országon. Lidérc-forma szerzet akárhova térek, ahol vagyok, baj is van. Nyelem az éhkoppot, falsul fütyörészek, ringyes-rongyos gúnyában. Senki ija-fia, girhes kóbor kutya rámvicsorog hajnalban. Nem nyit kaput nékem fogatlan mamóka, fonnyadt lyány se dédelget. Odákünn tágasabb, kivet alvég, felvég, mindegy, merre szédelgek. Tornyos város útja, piactere sem vár, kintornás is elkerget.
