Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Szabó Máté: Az állampolgári jogvédelem új típusú intézménye a 21. században: az ombudsman
a fasizmus után a demokrácia kultúrájának és azon belül az emberi jogokénak az elterjesztésére. Mára ez már mindkét országban nagyjából a múlté, visszafejlesztették, megszüntették, illetve a bevándorlással, idegenekkel szembeni előítéletek felszámolása, a multikulturális együttélés alapjainak elfogadására nevelés lépett a helyébe. A posztkommunista országokban azonban eddig kimaradt ez a fontos tisztítótűz az autoriter hagyomány ellen és az új intézmények elfogadásának kialakítására. Előttünk az eredmény: a tudás hiánya, a kommunikációképtelenség, a részvételi hajlandóság stagnálása. Súlyos ballasztja ez a hatékony demokratizálódásnak, az emberi jogok és méltóság kulturális megrögzülésének, a demokráciához szükséges „homo democraticus" kialakulásának a „homo sovieticus" és a „homo nationalis" típusai helyett! Vannak ugyan elszórt, ám figyelemre méltó hazai kezdeményezéseink, azonban itt az EU új minőségeket, új szemléletmódokat hozhat be ebbe a szűkös szubkultúrába. A mai fiataloknak a politikától, jogtól, még a a saját autonómiát körülíró emberi jogoktól való távolságtartása Franz Kafka híres novelláját, A törvény kapujában címűt juttatja eszembe. A törvény kapuja előtt áll egy őr, akihez jön egy „vidéki" ember, aki a kafkai abszurdban évekre, hosszú időkre berendezkedik a kapu előtt, az őrrel együtt él, ott, mindenét feláldozza a bebocsátásért - mindez hiába, és lassan véget ér az élete. Halála előtt megkérdi „hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt rajtam kívül senki sem kért bebocsátást?" Az őr válasza; „Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom."2 Nem ilyenek vagyunk mi is? 1989-ben megnyílt a törvény kapuja; vajon elégszer kerestük az utat arra, hogy beléphessünk azon a bejáraton, ami senki másé, csak a miénk? Úgy vélem, mulasztásaink torlódnak össze azokban a korlátokban, amelyek a fiatalokat ma meggátolják abban, hogy könnyen belépjenek ezen a kapun. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosaként igyekszem aktív jogtudatosító projektekkel elérni a gyermek- és fiatalkorú állampolgárokat. Ebben a munkában az ő virtuális világukon keresztül munkatársainkkal megpróbálunk alternatív gyermekjogi honlapot (a www.obh.hu-ról érhető el) működtetni a mindenkit megillető alapvető jogok megismertetésére a gyermek- és fiatalkorúak nyelvén. Az európai hálózatok lehetőséget adnak egyrészt a nyugati tapasztalatok és módszerek megismerésére és elterjesztésére, másrészt arra, hogy együttes cselekvéssel megsokszorozzuk az országonként szűkös forrásainkat. Nem csupán az EU támogatása, hanem maga a közös együttműködés, a tényleges szolidaritás is fejlesztőerő! Szükség van a demokráciára nevelésre, az emberi jogok új kultúrájára, mert nincs más alternatívánk, csak a demokratikus Európa. Ezzel szemben áll az apátia, az elidegenedés, az agresszió, a nacionalizmus erősödése, a közösségek és az egyének válsága. Le kell építenünk a korlátokat az emberi méltóság kultúrája előtt a határok nélküli Európában! Úgy tűnik, előbb tűnik el a határ, mint a 2 Franz Kafka: A törvény kapujában (Gáli József fordítása). In: Franz Kafka: Elbeszélések. Európa Könyvkiadó, Bp., 1973.189. o. 193
