Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Balázs Géza: A magyar nyelv jövője

lapok, linkek, mobiltelefon, sms, mms, gps stb. A mediális forradalom lopakodó módon, lassú terjedéssel hozta magával a „másodlagos szóbeliséget" (Walter Ong), az informatikai ezen túlmenően a „másodlagos írásbeliséget". A nyelvnek évezredekig csak egyetlen létmódja volt: a beszéd, majd néhány ezer évvel ezelőtt megjelent és sok ezer év alatt elterjedt az írásbeliség (utolsó ötszáz éve, a vége a könyvvilág, az ún. Gutenberg-galaxis), most pedig szinte a szemünk előtt jelent meg a másodlagos szóbeliség és a másodlagos írásbeliség. Mindezeket a tudomány nem is sejtette, a szociológusok, filozófusok és kommunikációkutatók vették előbb észre, hogy itt nem egyszerű változások, hanem minőségi átalakulások folynak, a nyelvészek sok tekintetben ma is érzéketlenek e jelenségek iránt, és a kommunikáció területére utalják. Pedig ha csak egyetlen új, a technológiák hatására létrejött nyelvi jelenségnek a mélyére tekintenének, megdöbbentő tapasztalatokra tennének szert. Ilyen például az sms technológiája által létrejött sms-nyelv, amelynek még húszéves története sincs. Az sms eleinte csökevényes nyelvhasználati módnak, táviratpótlónak tűnt, mára azonban számos nyelvhasználati helyzetben elsőrendűvé vált, nemcsak üzenet-, hanem folklórhordozó, és persze van már sms-irodalom is. Korlátozott jeltovábbítási lehetősége miatt közösségi szabályokon alapuló verbális + képi rövidítéses technológiája jött létre, amely sok korábbi írásbeliség technikáját magába olvasztja (pl. a képírás, szótagírás, rovásírás). Az élő nyelvhasználat sokcsatornás, lineáris és alineáris, az írás lineáris szabályokba van szervezve, a másodlagos szóbeliség alapvetően lineáris maradt, de visszahozott valamit a kiegészítő csatornákból, a másodlagos írásbeliség a hipertextualitás elvével felrúgja a linearitást. Vannak, akik azt mondják, nincsen dráma, hiszen ma a technológiák segítségével mindaz megvan, ami eddig megvolt: csakhogy a minőségi és mennyiségi átalakulás nagyon gyors, az alkalmazkodóképesség már nem annyira, a folyamatok letisztulása és megértése pedig messze elmaradt a jelentől.

A gyors változások tehát létrehozták a magyar nyelv új használati módjait is: a másodlagos szóbeliséget, a másodlagos írásbeliséget (azon belül például az sms- nyelvet), amelyek folyamatosan interferálnak a hagyományos beszéddel és írással, így megkezdődött a közöttük való folyamatos határátlépés, átjárás, egyszóval a beszédben és az írásban is felgyorsulnak a nyelvi változások.

Tökéletesen mutatják ezt a helyzetet a különféle készségbeli hiányok, elmaradások. Romlik az olvasás- és íráskészség, de a nyilvános (félnyilvános) beszédkultúrában is kommunikációs zavarok és konfliktusok sorát figyelhetjük meg. A hagyományos olvasásmód és írásmód hanyatlása már az egyetemeken is tapasztalható.

Az olvasás-írás-beszéd közötti sokrétű kapcsolatot számos vizsgálat kimutatta. Aki sokat olvas, jobb helyesíró, és kifejezőkészsége is árnyaltabb. Az olvasás kapcsolatban van a gondolkodással és a memóriával is. Nem véletlenül mondják, az olvasás = fordított retorika. Aki sokat és változatos szövegeket olvas, jobban érti a megnyilatkozásokat, kevésbé vezethető félre. Az olvasás terapikus jelentőséggel is bír: életmód-gazdagító, konfliktusmegoldó szerepű. Az írás leginkább a fegyelmezettséggel, a logikus gondolkodással, a szintetizáló képességgel, az érveléssel, a szillogizmusokkal van kapcsolatban. A beszéd nem csupán információtováb167