Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Pál Péter: A magyar népességfejlődés meghatározottsága (Múlt, jelen, jövő)
és megfelelő ismeretekkel felvértezve kezdhesse felnőtt életét. Vizsgálatok hiányában nem lehet megmondani, hogy jelenleg - a rossz körülmények között élő családok életlehetőségei miatt - az újszülöttek hány százalékának nincsen esélye arra, hogy felnövekedve bekapcsolódhasson az ország társadalmi, gazdasági stb. életébe. Arányuk feltételezhetően 15-20 százalékra tehető. Úgy gondoljuk: amennyiben az ehhez a csoporthoz tartozó gyermekek felnevelésének normális körülményei megteremtődnek, akkor 2025-től, 2030-tól évente mintegy 10-15 ezer fővel több jól felkészült magyar állampolgár kezdheti meg életpályáját. Tartalékaink azonban nemcsak ezen a területen, hanem a halandóság területén is vannak.11 Csak az elmúlt tizenöt évben több mint fél millióval többen haltak meg, mint amennyien születtek. Az elhunytak számának közelmúltban bekövetkezett mérséklődése ellenére az évenként meghaltak száma továbbra is magas, s ezzel a jövőben is számolni kell. Ennek ellenére biztató, hogy az utóbbi években a férfiak élettartama is nő, és feltételezzük, hogy a fejlettségünkhöz viszonyítva jelenleg még indokolatlanul magas halandóság az elkövetkező évtizedekben mérséklődni fog. Ha ez megtörténik, és végre halandósági „mintaváltásról" beszélhetünk, akkor 2025, 2030 után e folyamat eredményét a népességcsökkenés ütemének mérséklésében is érzékelni fogjuk. Jelenleg azonban még sokkal többen halnak meg közülünk az olyan korosztályokhoz tartozók közül, akiknek munkájára a társadalom még évtizedekig számíthatna.12 Abban az esetben tehát, ha az ezen a területen meglévő „tartalékainkat" mobilizálva például a 60 év alattiak halandóságát 2020-ig évenként előbb „csupán" 10, majd 20 százalékkal csökkentjük, akkor ezzel a népességcsökkenés ütemét jelentősen lassíthatjuk. Következtetés Népesedési gondjaink megoldása területén sikeresek akkor lehetünk, ha a magyar népességfejlődés jövőjét befolyásoló, alakító elképzeléseket nemcsak a Magyarországon élőkre vonatkoztatjuk, hanem a népességfejlődéssel kapcsolatos hosszú távú feladatok megfogalmazásakor a magyarságot - szétdaraboltsága ellenére is - egy egységnek tekintjük. Annak érdekében tehát, hogy a Kárpátmedencei magyar népességfejlődés további lehetőségei hosszú távon fennmaradjanak mindenekelőtt szemléletváltásra és annak alárendelt népesedéspolitikára és cselekvési programra van szükség. Összességében megállapíthatjuk: abban az esetben, ha a következő évtizedekben az újszülöttek egészségesen és megfelelő ismeretekkel felvértezve kezdik meg felnőtt életüket, illetve ha a korai elhalálozások számát mérsékeljük, akkor - még a jelenlegi szinten konzerválódó termékenység mellett is - anélkül érünk el haladást a lakosság számának megőrzésében, az 11 Magyarországon évente másfélszer több férfi hal meg átlagosan, mint az Európai Unió országaiban. 12 2004-ben a meghaltak 8,4%-a tartozott a 15-49 éves korosztályhoz és 9,9% a 60-65 évesekhez. Feltételezésünk megvalósulása esetén évente több mint 2400 honfitársunk maradhatna még közöttünk. 162
