Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Szuromi Pál: Fehérlő fényözönben (Tóth Menyhért emlékezete)

is nyugodtan kijelenthetjük. Ő is egyes-egyedül tette meg azt a hatalmas pályaívet, amely egészében némileg a szentendreiek pályafutásával analóg. Ha nem is stiláris értelemben. De mégiscsak egy zárt, érteden, gyakorlatias falusi környezetben munkálkodott. Ennek ellenére a miskei mesternek manapság is akad avatott, rangos folytatója, s itt kimondottan Földi Péterre gondolok.

E. A.: Aligha kétséges: sok mindent el lehetne mondani az organikus, gömbölyded formák meg a fehérlő színárnyalatok történelmi és jelképi hátteréről. Nekem az utóbbiról most mégis egy svédországi élményem villan az eszembe. Ott az a szokás, hogy egy-egy adott időszakban a korosodó, idős emberek egyszeriben csak megindulnak a hófödte, fehérben szikrázó tájegységek felé. Mintha valami végső tisztaságra, egyféle végső feloldódásra vágyakoznának. Ez az engesztelő, magasztos érzület is valószínűleg ott vibrál a miskei nagymester fehér műveiben.- Lehet, kissé elvont lesz az utolsó kérdésem. Ám művészi kvalitás tekintetében ti kiket helyeznétek oda Tóth Menyhért mellé?

Sz. T.: Benne annyi, annyi historikus, narratív, vizuális és eszmei létképzet élt az emberi lények mineműségéről, amennyi csak egy szenzuális filoszra jellemző. Ugyanúgy ráérzett a halandók monumentális egyediségére, akárcsak komikus, groteszk vonásaikra is. Mégis tisztességesen becsülte, szerette önmaga fajtáját. Ráadásul az alkotómunkában is folyton- folyvást igazi örömöt talált. Szó, ami szó: Tóth Menyhértet csupán a legnagyobbakhoz lehet fogni, mint amilyen Van Gogh vagy Csontváry Kosztka Tivadar és Vajda Lajos kimagasló egyénisége.

71