Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rakonczai János - Ladányi Zsuzsanna: A sejthető klímaváltozás és a Duna–Tisza közi Homokhátság
A mezőgazdaságban egy kedvezőbb időjárású év jobb termése, vagy egy száraz év rossz eredménye többnyire az időjárási változékonyság következménye. Ráadásul egy-egy területen évente más növényt termesztenek, így nemigen kínálkozik lehetőség azonos helyen a növények terméshozamát a klimatikus adatokkal megfelelő részletességgel kapcsolatba hozni. Vizsgálataink szerint azonban az erdők alkalmasak lehetnek egy ilyen elemzésre, hiszen elhelyezkedésük sok éven át állandó, és öntözéssel a természetes csapadék hatását sem módosítják. (A vizsgálathoz szóba jöhettek volna még a természetes gyepek, ezek azonban sekélyebb gyökérzetük miatt sokkal inkább kötődnek a mindenkori csapadékokhoz.) Ezenfelül a műholdas adatok jelentősen javuló térbeli (és egyéb minőségi) felbontása, valamint az azokhoz való hozzáférés könnyebbsége lehetőséget biztosít az erdőállományon keresztül a klímahatás értékelésére. A vegetációs dinamika meghatározására, a vegetáció becslésére és állapotának kiértékelésére széles körben alkalmaznak vegetációs indexeket, melyeket a műholdfelvételek megfelelő sávjainak reflektancia-értékeiből számítanak ki. Ilyen vegetációs index az NDVI (normalizált vegetációs index), mely a legáltalánosabban használt eszköz a nettó biomassza-mennyiség becslésére. Ez az index a zöld biomassza mennyiségének változását mutatja, a közeli infravörös és a vörös tartomány figyelembevételével. Továbbfejlesztett verziója az EVI-index (módosított vegetációs index), melynek számításához a fent említett sávok mellett a kék sávot is felhasználják a felvételezés során felmerülő atmoszférikus hatások kiküszöbölésére. A hiányzó vagy rossz minőségű adatok, a felvételezési hibák és a felvételezés során meghatározó légköri körülményeknek köszönhetően (felhő- borítottság, atmoszféra összetétele stb.) jelentősen befolyásolhatják a képi adatok minőségét. Ezek kiküszöbölésére használják az MVC technikát, ami az egy időszak során (16 nap) mért vegetációsindex-értékek maximumát veszi figyelembe. 2000 óta érhetőek el folyamatos vegetációsindex-adatok 250 méteres felbontásban a Terra (és az Aqua) műhold MODIS szenzorénak adatai alapján, melyeket elemzésünkhöz felhasználtunk. Vizsgálatunk első lépésében a legnagyobb talajvízszint-süllyedéssel érintett Illancs kistáj erdeit elemeztük. Itt a tájhasználatot jelentősen befolyásolta az 1900- as években történt Alföld-erdősítés, melynek a homok megkötése tekintetében volt jelentős szerepe. Az erdőgazdálkodás szerepe ma is nagy a területen, de nagy, összefüggő, homogén erdőterületeket ritkán találunk, inkább sok kisméretű, különböző összetételű erdőfolt jellemzi. Őshonos állományokat alig találunk, többnyire az akác és a fenyő a domináns faj. Egy tízéves (2000-2009) adatsor alapján a főbb erdőtípusok vegetációs dinamikáját elemeztük, és kapcsolatot kerestünk a csapadék és a fák által termelt éves „biomassza-mennyiségek" között. A vegetációs dinamikát csak a vegetációs periódusban vettük figyelembe (áprilistól szeptemberig), mert egyrészről ez a periódus a fák szempontjából a legaktívabb időszak, másrészről pedig a téli hó- és felhőborítottság az elemzést jelentősen befolyásolják. A terület két jellemző fafaja (az akác és a fenyő) eltérő vegetációs dinamikát mutat (6. ábra). Az év első részében az akácot (mint lombos erdőt) kisebb vegetációsindex- értékek jellemzik, később viszont magasabb értéket ér el, mint a fenyő. 148
