Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rakonczai János - Ladányi Zsuzsanna: A sejthető klímaváltozás és a Duna–Tisza közi Homokhátság
A Duna-Tisza közi hátság talajvízszintjének változása jól láthatóan már nem az epizodikus változásokat (egy-egy szárazabb vagy nedvesebb év hatásait) tükrözi. Inkább sejthető itt a tartósabb klímaváltozás hatása. Geoinformatikai eszközöket felhasználva hozzávetőlegesen meghatároztuk a hátság vízhiányának mértékét is. Kiderült, hogy egy-egy tartósabb száraz időszak végén a vízhiány megközelítheti az 5 km3-t (5 milliárd m3) is. Ez első látásra nem tűnhet soknak, azonban ez a mennyiség megközelíti hazánk évi teljes vízfelhasználását! Tapasztalataink szerint azokon a területeken, ahol a talajvíz nem süllyedt 3-4 méternél jobban az elmúlt évtizedekben, egy-egy tartósan nedvesebb időszak valamelyest segít a vízhiány csökkentésében. Van azonban egy 1000-1500 km2-nyi terület, ahol jelenlegi ismereteink szerint a „regenerálódás" természetes hatásokra nemigen valósulhat meg. Abban a kérdésben, hogy a talajvízszint-süllyedésben mennyi a klímahatáson túl az emberi tevékenység szerepe, már nehezebb pontos véleményt formálni. Említhetjük példaként, hogy egy szárazabb időszakban, amikor egyes mezőgazdasági kultúrákat csak öntözéssel lehet nagyobb károsodás nélkül fenntartani, a gazdálkodók öntöznek - felszíni vizek hiányában kutakból. Ez nyilvánvalóan hat a talajvízkészletekre is, azaz antropogén hatásként jelenik meg, pedig csak a szárazság kényszerű következménye. A tudományos igényű válaszok a probléma felismerésének kezdeti szakaszában kb. fele-fele arányra tették a természeti és az antropogén tényezők súlyát (Pálfai I. 1994). Napjainkban már 75-80%-ban a klímaváltozást sejtjük a jelenség okaként (Szanyi J. - Kovács B. 2009). A bizonytalanság hátterében több nehezen becsülhető tényező áll. Gondot okoz, hogy az antropogén és természetes változások sokszor egymáshoz hasonló következményekkel járnak, máskor viszont egymással ellentétes hatást váltanak ki. A csapadékcsökkenés épp úgy a talajvíz csökkenését eredményezi, mint a talajvíz vagy a rétegvizek kitermelése, a belvizek elvezetése. Az időszakos belvízborítás vagy a szennyvizek elszivárogtatása viszont növeli a talajvízkészletet. Tudományos vita folyt arról is, hogy milyen a területen telepített erdők párologtató hatása. A területet járva gyakran találkozunk olyan véleményekkel, hogy az egykori szénhidrogén-kutatásoknak is fontos szerepe van a talajvízszint-süllyedésben. Valamennyi felvetett ok mellett szólnak racionális érvek, tények (és biztosan van is szerepük a vízforgalom változásában), de a talajvízváltozások időbeli lefutása inkább a klímaváltozás következményére utal. A talajvízszint-csökkenés hatása a tájra A klímaváltozás hazánk más tájain is okozott talajvízszint-süllyedést, igaz nem a Duna-Tisza közén tapasztalható mértékben. Egy ilyen korábban is részletesebben vizsgált dél-tiszántúli területen jól dokumentálhatóan sikerült kimutatnunk, hogy a tartós talajvízszint-csökkenés a táj arculatának változását is eredményezheti (Rakonczai J. 2008). Szikes pusztán a tartósan száraz időszakban a talajvízszint lényegesen lesüllyedt, így a sós talajvizek hatása egyre kevésbé érvényesült a felszínen, a talajszelvényben mélyebbre került a sófelhalmozódási szint, és megszűntek a vakszikes felszíni sóvirágzások. 146
