Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Balázs Zoltán: Modernista törekvések a magyar fotográfiában
- hangsúlyozom, ekkoriban sok kortárs elítélően gondolkodott az új tárgyilagosságról - és alkotói szellem is az oka, hogy Hevesy, aki amúgy társaságkerülő ember volt, ha fotográfussal beszélgetett, azt többnyire Pécsi Józseffel tette15. Pécsi József konzekvens stílushasználatával jelen írásban Máté Olgát gondolom párhuzamba állíthatónak. Pályája során ő is hasonló utakat járt be, Németországban Dührkoopnál és Perscheidnél tanult a huszadik század elején, a piktorialista stílben létrehozott munkássága megkerülhetetlen, de a harmincas években elkezdett és végigvitt modem nyelvezetével is fontosat alkotott. „Máté Olga a másik véglet. Ő túllépett az anyagszerű ábrázolás fényes külsőségein. (...) Máté felfedezésre kínál egy mindennapi tárgyat anélkül, hogy megzavarná a piktorialista mesterkéltség. "16 A negyedik alkotó dr. Bárány Nándor, aki elméleti optikus, szakíró, műegyetemi tanár, katona és kiváló fotóművész is volt egy személyben. A magyar fotográfiai szakirodalom az új tárgyiasság egyik első képviselőjeként tartja számon; fényképeivel elsősorban elvont fogalmak képi megfogalmazására törekedett; munkásságára végig a modernizmus a jellemző, annak több vonulata is „beoltotta" alkotói attitűdjét. Az eddig tárgyalt alkotók mind egyénileg vitték végbe a modernista „áttörést" az EMAOSZ-szal és a magyaros stílussal szemben. A modernista szemlélet úgymond 1937-ben ért be annyira itthon17 18, hogy egy kisebb alkotói csoport, megelégelvén a fentebb említett szövetség egyeduralmát a magyar fotós közéletben, kivált belőle, és a nevével is jelezve irányultságát, megalapította a Modem Magyar Fényképezők Csoportját Kinszki Imre vezetésével, mely teljes mértékben az új tárgyilagosság és a Bauhaus addigi eredményeit tette meg alapnyelvének. Ok szervezték 1937-ben a Daguerre centenáriumi fényképkiállítást, melyre a modern stílben alkotók képeit állították ki. Hevesy Iván távol maradt a kiállítástól, melyet levelében azzal magyarázott Kinszkinek, hogy bár becsülendő a törekvése, de nem érzi, hogy szakított volna a kiállítási metódusában az elődökkel, hiszen a sok résztvevős, és kiállítóktól csak egy-kettő képet közlő megnyilvánulás csak katyvaszt és színes seregszemlét eredményez, nem elegendő a modernista szellem teljes megmutatására. Egy-két neves kiállító több munkája jobb és elvhűbb megmutatkozást eredményezett volna: „A fotóművészet sohasem fogja művészet voltát elismertetni, ha mindig csak tömegekben vonul fel, összemosott egyéniségekkel, szerzőnként 1-2 képpel, ami gyakran kelti fel a szemlélőben azt a gyanút, hogy nem művészi munkákkal áll szemben, hanem igyekvő dilettánsok véletlen siker üléseivel... Bár a magyar fotóművészet fejlődése 1945 után egy kis időre megtorpant, és ez az ismert kultúrpolitikai történések, valamint a hosszas elszigeteltség miatt 15 „Balogh Rudolfot, bár a magyaros irányzat vezető egyénisége volt, szerette a tehetségéért. De barátkozni inkább a művelt, haladóbb szellemű Pécsi Józseffel barátkozott." Részlet Kálmán Kata kéziratos életrajzából. In: Kincses Károly: Hevesy Iván és Kálmán Kata könyve, Magyar Fotográfiai Múzeum - Glória Kiadó, 1999, 42. old. 16 Simon Mihály: Összehasonlító Magyar Fotótörténet, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2000,142. old. 17 Hozzá kell tenni, hogy nagyon megkésve történt mindez. 18 Hevesy Iván levele Kinszki Imréhez. In: Kiscsatári Mariann: Kinszki Imre (1901-1945), MFM kézirattár, 9. old. 104
