Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Zságot András: Az utókornak
Már a XIX. század közepe előtt is olvashattunk nemzethalálról, de ekkor még nem általános. Rá szeretnék jönni, az emberi gyönyörűségek honnan erednek, hogy az én alkotásaim is részesüljenek. Egy regényt írni Gyönyörűség rímmel, írás közben szép zenéket hallgatni, szép verseket olvasni, különösen ízletes ételeket falatozgatni, szép festmények társaságában, a regényben felsorolni, hogy élek, mint a királyok, csupa kellem és jó modor, elmondani, hogy születik a szép, a szép társaságában. De leírni a nyomort, a nélkülözést, a gúnyokat is, ha ez kell a csoda megszületéséhez. Engem most nagyon kevés ember szeret. Sokkal kevesebb, mint amennyit várok. csütörtökcsütörtök Ha éjszaka felébredek, mindig elszomorodom, legszívesebben meghalnék, oly sok nehézség, nappal meg leírom éjszakai kilátástalanságaimat. Nincsenek itt antik műtárgyak, nincsenek, nincs itt békesség, ó, utókor, te majd megállapítod a korszakaimat, erre van kis esélyem, pedig még korszakaim se voltak, csak egyszer jobban, másszor kevésbé tépte vitorláimat a dörgő, dühöngő szél. Mindent megmérnék annak érdekében, hogy tökéletességek kerüljenek ki tollaink alól, ha riogatnak, akkor is, lehet, hogy fél óra alatt tízmillióknak adhatunk örömet, akkor mérjünk mindent! Talán én se lennék annyira szomorú. Csak a szerelem enyhítheti búmat. péntekpéntek Csak a gazdagság enyhítheti búmat. szombatszombat Csak a szerelem és a gazdagság enyhítheti búmat. hétfőhétfő Egyik nap se jó. Tanulságokat ismételgetünk, mert lusták vagyunk a gondolkodásra. Néha megrettenek azoktól a távlatoktól, melyeket sötétedéskor szemem elé idéz a démonok egyik őrnagya. Mindig arra a végkövetkeztetésre jutunk, már a múltban is csak én voltam az oka, hogy nem neveztek ki palotagrófnak vagy egy futballstadion fő-fő felvigyázójává. Bárki meglátogathat kis szobámban, csak azt ismételgetem, az emberekből egy időre elegem lett, főleg akkor, amikor szemem előtt vágta le egy férfi saját felesége fülét. Nem, én ilyen borzalmakra nem vagyok többé kíváncsi, ezért határoztam úgy, mindig lesz nálam annyi pénz, hogy felszállhassak a vonatra, bármikor elutazhatom a legapróbb faluba, ott felverek egy sátrat, egy-két hétig civilizációnak a színét se látom, megnyugszom. Az utókornak. Az utókor elemez, többi írásomat is megnézi, vajon ott hány nap alatt írtam egy oldalt, amikor nem tudom, hogy aznapi körmölésemnek mikor lesz vége, búcsúzóul még egy mondatot mindig írok, egy szép vagy érdekes mondatot, aztán álomra hajtom a fejem. keddkedd Igen. Repülhetsz dalom, utadra bocsátlak, újabb szeletet hasítottam ki a szívemből, ez a titok sem titok többé, holnap azt árulom el, milyen tollal írok, hol veszek bele betétet, mindent kikotyogok, hétfőhétfő, keddkedd, szerdaszerda. 100
