Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Zságot András: Az utókornak
Zságot András Az utókornak Ha hímeves íróvá válók, az utókor szeretné tudni, mennyit írok egy nap alatt. Nos, most elárulom ezt is, úgy, hogy minden nap végén odaírom a szöveghez, hogy hétfőhétfő vagy keddkedd, attól függően, melyik nap értem ott és akkor írásom végére. Ennél szabadabban még nem éreztem magam, mert bármiről beszélhetek, csak az a fontos, hogy beszéljek, mérhessük le a terjedelmet. A minőséget most először nem lehet számon kérni rajtam. Csak a XIX. század közepétől küzdenek a magyar toliforgatók azzal, fogyunk, kipusztulunk a németek és a szlávok ölelésében. Én is félek, természetesen, de harcolok is teljes elszánással, hogy megfordítsuk a kedvezőtlen folyamatokat. Minden leírt magyar szó a túlélést jelenti, ha csak egyetlen pici perccel is, de sok leírt magyar szó aztán órákat, napokat, heteket, éveket, majd évtizedeket ad. Most bebizonyíthatom, hogy méltó vagyok a magyar írói titulusra, ha egy nap alatt eleget írok, akkor felvételt nyerek ebbe a nem túlságosan bő társaságba, akik azzal foglalkoznak, hogy tollal a kezükben szerezzenek pár derűs percet olvasóinknak. Az utókor nagyon sokat le tud majd szűrni abból, mennyit írok egy nap. Én úgy képzelem, ezt az írásomat ötszáz év múlva is olvassák, és élvezik a sok leleményt benne. Ötszáz év múlva csak abból, hogy bejelölöm, egy nap alatt mennyit írok, egy sereg következtetést vonnak majd le a politikai életről, a kultúráról, a sportról. Nem írhatok mindenféle badarságot. Mégse vagyok szabad, lehet, hogy a XXI. századból ez az egyetlen írásos emlék marad fenn. Pedig a könyvesboltok polcai roskadoznak a terheiktől, üzenem, a könyvesboltok polcai roskadoznak a terheiktől. Üzenem, hogy az utcák tele vannak hajléktalanokkal, mindennaposak az adósok lakásainak árverezései. Úgyse tudok miről írni, ha egyszer az utókornak szól, fessük le egyúttal a mát. Ha a fő célom mégis az, hogy magamat láttassam, akkor gyorsan több műfajt kell elősorolnom, hogy megbizonyosodhasson az utókor, ömlik belőlem a szó, a tehetség. Még mindig csak az első napnál járunk, és már írtam a könyvesboltok polcairól, a sok hajléktalanról. Tájleírás következik. 97
