Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Podmaniczky Szilárd: Kányádi Kálmán bestiáriuma

a takarításnál, de a takarítónők már csak ilyenek, semmit nem látnak és hallanak, csak mindent elmondanak. Én szépen megkértem az Ágotát, ezt az alacsony, kövér asszonyt, hogy csukja be a szemét, amikor a fiókomat fertőtleníti, de minden valószínűség szerint az egyiket nyitva hagyta. A szerencsétlenségben benne foglaltatott a szerencse, és a tanulmányt nem találta meg, tehát nem lapozgatott benne formás férfi hímtag után kutatva.

Amikor a talpam homorulata kiegyenesedett szívmegállás közben, beültettek egy fémlapot a bőröm alá, hogy azzal detektálják majd a fémallergiámat, aztán másnap egy olyan készülékkel vizsgáltak, mint amilyennel a pénztárban szokták lepittyenteni az árakat a csokipapírról. Öt különböző embert küldtek be hozzám a vizsgálatra, az egyik úgy nézett ki, mint egy bankár, a másik mint egy nyúlte- nyésztő, a harmadik az egy ilyen kövér pénztárosnő volt, aki a hasával szokta visszalökni a kasszafiókot, a negyedik egy borotvált katonatiszt, azért mondom, hogy borotvált, mert megvágta magát a fülcimpa és a pajesz közötti érzékeny bőrfelületen, az ötödik pedig egy kalauzforma ember volt, a jobb kezében fogta a leolvasót, amelyen vagy tömör műanyag kesztyűt hordott, vagy műkeze volt.

A vizsgálat eredményéről persze nem mondtak egy szót se, csak hogy jól van, most már engedjen le, Havranyek bácsi, ma már nem lesz több vizsgálat, egészen nyugodtan megeheti a tökfőzeléket a gumifasírttal, és ha akarja, ma vacsorára alma és joghurt helyett körtét és tejfölt adunk. Ilyenkor azt kívánom, lenne inkább egy életen át tartó erekcióm, és repkednék körül selymes szárnyú pillangók.

Na, tényleg, arról még nem számoltam be. A fülzúgás meg a szempirosodás smafu, de a folytonos erekció az már valami. A nővérek is kivált tapintatossággal kezelték. Amikor leállt a szíven, ez a negyedik vagy ötödik alkalom volt, akkor az ágyékomon fölemelkedett a lepedő. Háromszor ütöttek ki az elektromos élesztőjükkel, és mind a háromszor négy köbcenti spermát lőttem a műtő plafonjára, pedig állítólag nálam már leállt a termelése. Először azt hitték, hogy az orvossegédek ízetlenkednek, mint a múltkor az azonosításnál, amikor marionett bábot játszottak az elhunyttal. Félévismétlés és két héten át napi négy exhumálás volt a büntetésük.

Igazából csak két napon át volt erekcióm a szívleállást követően. Az orvosi kar konzíliumot tartott fölöttem, és körbeállták az ágyamat, hogy akkor most mit csináljunk magával, Havranyek bácsi, én meg hanyatt feküdtem az ágyékomon kiszögellő takaró alatt. Ha ezt mondjuk egy kuplerájban kérdezik, tudom rá a választ, de hat férfi és négy nő jelenlétében, akik ugyanolyan őszintén kérdezték, mintha a kuplerájban kérdezték volna, hogy akkor most mit csináljunk magával, Havranyek bácsi, nem tudhattam mit válaszolni. Az éjszakai ügyeletes nővér ott sétált a folyosón, és időnként benézett hozzám, hogy tart-e még az erekció, és azt is megkérdezte, kívánok-e valamit. Két napon át csak a szexre koncentrálni ösztönösen, még hetven fölött is megviseli az embert, mikor is ennek voltaképpen örülni kellene. Aztán behívatták a feleségem, hogy az majd elmasszírozza. Fél órát adtak neki, addig kitolták az ággyal együtt a többieket a szobából a folyosóra, és a feleségem elkezdett masszírozni. Kétszer lőttem bele a spermát a neoncső armatúrájába, de a merevedés nem múlott el. A feleségem azt mondta, hogy szívesen ráülne, de attól fél, hogy szétlövöm a méhét és a hasát, sőt, egyenesen

95