Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Csányi Vilmos: Édeni struktúrák

tervezés sem, amely egy adott pillanatban képes lenne egy nagyon komplex, hibátlanul működő, a lehetőségeket a természeti törvények határáig kihasználó technikai szerkezetet, vagy akár absztrakt konstrukciót előállítani. Nincsenek olyan tudományos elméleteink, amelyek az instancionális tervezés lehetőségével kecsegtetnének. Húsz évvel ezelőtt a tudomány és a technika már igazán fejlett volt, túl voltunk az atombombán, a televízión, a számítógépen és éppen piacra került az első tömeges elterjesztésre szánt kisszámítógép, a ZX-80. Néhány évvel utána jelentek meg az adattárolásra szolgáló műanyag lemezek, „floppy"-k. Ha megvizsgálunk egy ilyen 20 éves adattároló berendezést, tapasztalhatjuk, hogy nagy, zajos, gyakran elromlik és a tárolókapacitása néhány száz kilobájt mindössze. Húsz év elteltével csodálatos, sok terabájtos, hangtalanul dolgozó merevlemezeket lehet kapni. Miért nem lehetett ezeket azonnal, mondjuk az adattárolási igény felmerülése évében, előállítani? A magyarázat a történetben van. A korszerű adattároló lemez előállítási története lépésről lépésre megmutatja, hogy miért tartott ilyen sokáig. Pontosan felismerhető, hogy milyen véletlenek és milyen apró felfedezések formálták az első durva szerkezetekből a korszerű gépet. És biztosak lehetünk benne, hogy újabb 20 év múlva ez a történet újabb eseményekkel lesz majd gazdagabb. Vagyis az ember képes a megismerésre, ami egy komplex jelenség, tárgy, élőlény keletkezési történetének lépésenkénti felderítését jelenti, akár egy múltbéli, akár egy lehetséges jövőbéli történetről van szó, de képtelen a felismerésre, arra, hogy egy adott funkcionális igény számára azonnal és elsőre a végső legjobb megoldást feltalálja. Egyébként ezt a gondolatot sokkal korábban Pollányi is megfogalmazta abban a híres cikkében, amelyben az élő struktúrák keletkezését és a benzinmotorok tervezését hasonlította össze. A természeti törvények ismerete alapján nem lehet megtervezni a leghatékonyabb motort, állította, hanem csupán próbálgatással, változatok készítésével és a próbák szelekciójával lehet eljárni. A motortervezés művészet és nem tudomány. És a teleportáló készülék elkészítése is csak ilyen módon, egy alapvetően szelekciós mechanizmus segítségével, apró, sokszor véletlenszerű találmányok szelekcióján keresztül, vagyis egy reális történet evolúciós kidolgozásával képzelhető el.

Ugyanez a gondolatmenet érvényes akkor is, ha nem technikai szerkezetet, hanem mondjuk egy elméletet veszünk. A tudományok csak arra képesek, hogy egy elképzelhető történet elemei egymásra következésének lehetséges voltát elemezzük, logikával, kísérletek végzésével. Az emberi technika ugyanígy csak arra képes, hogy a meglévő konstrukciókat kombinálja, átszervezze, apró új elemeket kipróbáljon. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy a megismerési folyamat evolúciós természetű.

Nagyon izgalmas kérdés, hogy vajon bármilyen képtelen ötlet megvalósítható-e? Vannak-e lehetőségeink arra, hogy elképzelt, jövőbeli történetek közül előre válogassunk, és meghatározzuk azokat, amelyek egy adott rendszeren belül nem lehetségesek. Nagyon nehéz kérdés.

Szeretnék itt utalni a sejtautomaták elméletére, amelyet Neumann János indított el. A sejtautomaták olyan, különböző állapotokkal jellemezhető konstrukciós egységek, amelyek egy „mezőn" helyezkednek el, és egy időben ütemezett történetben előre meghatározott átalakulási szabályokon keresztül képesek a

16