Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Simoncsics Péter: Ulisszes
a vége az, hogy a mesélő (a nevesített szereplő vagy a grammatika első személye) most is él, itt van a mesélés helyszínén, holott a történet valós idején még ott volt, ahol mindez megesett. A mondott epizód fordításának van egy bravúros mozzanata, amikor a bortól mámoros Polifémus Ulisszes neve felől tudakozódik, a hős így válaszol neki: , Óriás, hogyha már híres nevem kérded - Tudd meg s ajándékot adj, ahogy ígérted. Senkise a nevem, Senkise - így hívnak, Apám, anyám, társak, mind csak így szólítnak.' Ebben a magyarra fordított névben az a nagy lelemény, hogy megelőlegezi az epizód kegyetlenül csalafinta csattanóját, hogy tudniillik Ulisszes számítván arra, hogy az általa még csak megvakítani tervezett egyszemű óriás megvakíttatván segítségül fogja hívni társait, kiknek kérdésére nem felelhet majd másként mint a következő mondattal magyarul: ,Ki bánt, hogy így jajgatsz, Polifémus társunk? Fölvered az éjét, elvered az álmunk! Ki hajthat el tőled juhokat, kecskéket? Csellel vagy erővel ki fia öl téged?' Erős Polifémus kikiáltott menten: ,Nem erővel — csellel Senkise öl engem!' A lelemény kulcsa az, hogy a Senkise név a magyarban valamely kérdésre adott felelet, azaz voltaképpen mondat, amelyben a se tagadószó elégséges módon képviseli a háttérben maradó igei állítmányt: Senkise (ti. öl) 3. A kérdés-felelet, különösen ahogy az a találóskérdésben mutatkozik, az ősi vagy a primitívnek mondott kultúrák szóbeli művészetének miniatűr formáló eszköze és társas életének mindennapi gyakorlata: mindenek előtt mint a közösség próbára tevő-befogadó rítusa, egyúttal ahogy itt is, mint a hős elmésségének bizonyítéka, végül pedig, mindezektől nem függetlenül, mint a nyelvi ambivalencia kontrasztot adó lehetőségének, a poézis- nek, s benne különösképpen a humornak példája, ami a nyelvi higiénia fönntartásának leginkább hatékony eszköze a szóbeliségben. Halandók és halhatatlanok A trójai mondakör, s benne a homéroszi eposzok világa az istenek és emberek világa közti egyoldalú függések hálózatára épül. Hogy melyik isten melyik halandó pártfogója, abban természetesen mindig van valami hasonlóságon alapuló kölcsönösség: a hiú 3 Ez a lelemény ugyanúgy Devecseri Gáboré is, aki a maga Odüsszeusza feleletül adott nevét szintén Senkisének fordítja. Ezért talán pontosabb úgy fogalmaznom, hogy ez a jól kitalált „név" voltaképpen a magyar nyelv ajándéka mindkét fordítónak, és természetesen nekünk, olvasóiknak is. Az érdekesség kedvéért, meg az ógörög és a pogánykori magyar animista fölfogás hasonlóságára rámutatandó jegyezzük meg itt, hogy az Árpád-korban, melynek nyelvi világát Mészöly Gedeonnál jobban senki nem ismerte, még éltek a pogányság idejének ún. óvó nevei, pl. Numel, azaz Nem él, Nomuuolou, azaz Nem való, amelyeket a Polifémushoz hasonló gonosz erők megtévesztésére adtak gyermekeiknek az aggódó szülők. 57
