Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Toldi Éva: Az egyetlen történet labirintusában (Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről)
Toldi Éva Az egyetlen történet labirintusában Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről Balázs Attila első és sokak szerint mindeddig legjobb regénye, a Cuniculus harmincegy évvel ezelőtt, 1979-ben jelent meg Újvidéken. Kevés olyan alkotás van a vajdasági magyar irodalomban, amelyet már megjelenésének pillanatában olyan egyhangú elismeréssel illettek volna a vajdasági irodalmi életben, mint éppen ezt. Csak a Hídban öt kritika jelent meg róla, ugyanabban a számban, s közöttük csupán egy van, amely teljes egészében fenntartásokat fogalmaz meg. Van egy közös tartalmi eleme a recepciónak: a hagyományos regényforma felbontásáról beszél, és a szövegirodalom fogalmát alkalmazza. „Szövegek regény helyett"1 - mondja a kételkedő kritika; „irodalmi regény"2, amelynek elbeszélői eljárásához a más szövegekkel folytatott dialógus tartozik - állítja az elismerés hangján szóló bírálat. A korabeli recepció a mű létrehozásának egyetlen értelmét látja és emeli ki, mégpedig azt, hogy olyan regénynyelvet és regényalkotói eljárást teremt, amely eltér a „hagyományostól", a sablonosnak vélttől, a klisészerűtől.3 Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regénye - paratextuális utalásokból is tudjuk - egyfajta összegező nagyregénynek készült, a visszatekintés igényével. A nagyregény terve első kötetétől kezdve foglalkoztatta az elbeszélőt. Bár a Cuniculus megjelenésekor „nagy regénynek" számított, nem árt felidézni, hogy a korabeli kritikai szemlélet szerint a regényírónak „nem illett" fiatalnak lennie, az igazi nagyregényt az ötvenen túliaktól várták. Egy első regény pedig nem is lehetett másmilyen, mint saját szövegiségével „bajlódó", önreflexív irodalom. A visszatekintő attitűd jelenik meg a Magyarországon megjelent köteteinek mindegyikében, s már A meztelen folyóban (2003) is tematizálja a „nagy narratíva" létrehozásának igényét, utal a megírandó „Nagy Könyv"-re, „melynek vázlata" már akkor megszületett.4 A Kinek Észak, kinek Dél úgyszintén ezt a szándékot ismétli: „Könyveim Könyvének megírását úgy ötven fölé helyeztem. Márpedig most ötven múltam, és írom"5 6, megtoldva szerénytelenül a próza kvalitásaira való utalással: „azt hiszem, maradandónak szánt művel próbálkozunk" 5 A létösszegző szándék a kötet alcímében is megjelenik, miszerint a regény nem más, mint „a világ kicsiben”. 1 Varga Zoltán: „Szövegek" - regény helyett. Híd, 1980. 6. 755-760. 2 Bányai János: A nyulak angyalok. Híd, 1980. 6. 766. 3 Thomka Beáta: Nyúl-stratégia. Híd, 1980. 6. 763-766. 4 Balázs Attila: A meztelen folyó. Árkád-Palatinus, Budapest, 2003. 253. 5 Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. Palatínus, Budapest, 539. 6 Uo. 289. 91
