Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Pintér Lajos: Márciusi havas jegyzetek

Én azért lettem író, hogy mindezt egyszer elmondhassam Önöknek. Jókai nyomán, és Móra nyomán, és Cmjanski nyomán, és Juhász Gyula nyomán.

Évekig azt hittem, hogy Juhász Gyula Csongrádon írta a Tiszai csöndet Hiszen a csongrádi Tisza-gát verse ez. Eltévesztette bennem az emlékezet. Juhász Gyula a Magyar nyár, 1918 című versét írta Csongrádon. És a Tiszai csöndet ír...háttá volna.

Ezt, a világirodalom egyik legszebb versét. Hogy „Hálót fon az est, a nagy barna pók." És hogy „kikötöttünk itthon, álmodok".

Szeretném egy jelképes emlékezéssel zárni jegyzeteimet. Katona Imrével, a néprajztudóssal én sokat beszélgettem, fogadott tanítványa is voltam.

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy hol lehet elásva a híres Attila hármas koporsója. És ő azt felelte, a csongrádi nagyrétben, annak is a Lófogó nevű részén. Ahogy ő az emlékiratokat tanulmányozza, és a korabeli térképeket nézi, Attila koporsóját ott kell keresni; a Csongrád-nagyréti Lófogóban.

Tetszett nekem ez a válasz, hiszen ide, épp erre a tájra születtem, valahol ennek határában várták a tanyaiak 57 évvel ezelőtt frissen sült kenyérrel édesanyámat.

De nem is ez a lényeg. Történészek, régészek: én már elárultam, hogy hol kell keresni Attila koporsóját, a koporsót, melyről írónk, Móra Ferenc is oly sokat képzelődött. Katona Imre már elárulta a titkot, hogy hol van Attila koporsója, itt van a szívünkben.

Mai és jövendő régészek: keressétek meg!

65