Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Sumonyi Zoltán: 39. Zsoltár; 46. Zsoltár; 148. Zsoltár (versek)
Sumonyi Zoltán 39. Zsoltár* Uram! Jelentsd meg halálomnak napját, Tudjam mértékét röpke életemnek. Már érzem, hogy a sorsom múlandóság, Nedveim kivesznek. íme, arasznyi napjaimnak hossza, Az életem csak porszem, teelőtted. Hiábavaló minden ember sorsa, Egy szikra belőled. Bizony, árnyékként járok itt a földön, Bizony, hiába szorgalmatoskodom. A kalászokat nem magamnak gyűjtöm, Be nem takarítom. Mert én tenálad jövevény vagyok csak, Jövevény, zsellér, miként minden ősöm. De halálomig őrizz meg magadnak A földi mezőkön! 46. Zsoltár Erős vár a mi istenünk, Nála nélkül hová legyünk Nyomorúságunkban ? Ezért mi csak benne bízunk, Romló falakat se húzunk Elbizakodottan. Nem félünk, a föld ha remeg, Ha omlanak mind a hegyek Tenger közepébe. Mordulhatnak, csobbanhatnak, Hullámai meg se csapnak, Van, ki népét védje. 61
