Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
TIHI: Soká jövök, és lenne még egy-két bökkenő, nem gondolod? Nem is nagyon ismerlek. FŰLIKÉ: Engem már rég nem érdekel semmi. Én már rég csak miattad járok ide, a többi lófütty. Nulla. Öreganyám leharcolt álombulija. Élet vége a Szamárhegy alatt, a vén boszi már nincs is az élők sorában, de egyáltalán nem érdekes. Nem akarom, hogy elveszíts! Hogy elveszítselek. Ez az egy tuti. Szeretlek, Tihi. Fűliké belecsimpaszkodik Tihamérbe, s mielőtt az felfogná, mi történik, szájon csókolja. Tihi nagy nehezen leválasztja, eltolja magától, miközben egyik kezével a száját törli. TIHI: Jó ég, elment az eszed, te gyerek?! FŰLIKÉ: Szeretlek, Tihamér, és sose hagylak el! Ismét Tihi nyakába ugrana, de az visszatartja. Farkasszemet néznek egymással FŰLIKÉ: Nem megy? Akkor sem, ha én lennék Tündér Ilona? Ha közben elképzelnél Ilonának? Autó közeledése hallik. Mozdulatlanok, amikor a kocsi egészen közel ér, Tihi egy tétovát, de finomat simít Fűliké pofiján. Ajtócsapódásra Fűliké feje félrerándul, kitépi magát, elrohan. Tihi vívódik, hogy mi legyen, a sofőr meg begyalogol a színre. Biccent, megragadja és elviszi annak az embernek az életnagyságú reklámbálványfiguráját, akiről még életében utcát neveztek el. Tihi is csak biccent neki. Aztán úgy dönt, az egésznek vége: megfordul a maradék parázs felé, s kigombolja sliccét. A szín elsötétedik. Csak a szúnyogriasztó és szúnyogölő fel-felszikrázása látható. Meg a lepisált, amúgy is a végét járót parázs némi kénes, elméletileg húgyszagú füstölgése. /Repülőgép belsejének hangvilága a sötétben, egyenletes zúgás, a pilóta magyar nyelvű közleménye a lassan közeledő leszállásról stb. Csak a kínai szúnyogirtó szikrázik fel időnként. A legutóbbinál iszonyatos dörej, robbanás, sikoltozás, kiáltozás, utóbb szinte egységes halálhörgés - zuhanó repülőgép félelmetes, földöntúli hangjával. Becsapódás, elhalkul. Hosszú bugyborékolás, mint az akváriumban. Csend./ (Megj.: rendezői affinitás és koncepció kérdése, vajon vállalkozik-e a sátáni kórusmű ilyeténképpi explicit megjelenítésére, vagy sem, tehát inkább a csendre bízza.) 3. Férfiak az időtlen vízparton, ahol kezdetkor horgásztak, csak most nincs náluk felszerelés. Némelyikük tuskán ül, onnan bámulja a vizet, némelyikük áll zsebre dugott kézzel, szintén a vizet nézi, de akad olyan is, aki a homokot rugdalja, esetleg járkál fel-le. Zavartak, tanácstalanok, arcuk döbbenetét, hitetlenséget sugároz. Tartós rosszkedvet mindenképp. A vizet fürkészve most elnéznek valahová a nézőtér fölé, mögé. Valamelyikük netán szemellenzőt formál a kezéből, úgy igyekszik kifigyelni, távolabb mi a helyzet. 54
