Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Tandori Dezső: Küzdelem egy elmondásért

S jön itt akkor. Jönnek az alábbiak. Egy tömör meghatározássá kopott az ügy.

VAN ÉLETKÖZPONTÚ SZELLEM.

VAN SZELLEMKÖZPONTÚ ÉLET.

Jobb a fordított sorrend. Mert én - nem is vagyok szerény?! - az életközpontú szellem vagyok. A másikak inkább az ideológusok, esztéták, író-ambíciójú kicsik- nagyok. Nekik van „életük", én az „életet" tartom szellememből kiindulva (szellemem helyett lassan) érdemlegesnek.

Az „én" és az „ön" változatai itt könnyen levezethetők.

Másutt talán írtam, de kis rendszerünkből itt kihagyhatatlan. A „külsőt nem tartok" megállapításom (magamról). Ez az „én-ön" klasszikus esete. Ha mondtam is az alapmegállapítást, ez az imént jelzett besorolás fontos. Mert az „én"-re redukálódom vissza. Nem tartok külsőt, viccesen hangzik. Kezdtem is így pontverset:

Nem tartok külsőt.

Életet, mi több!

Már ahogyan azt értik.

Aha! Nagyon is életközpontú szellem maradok, csak nem „azt" az életet értem itt, ami ahogy azt szokvány értik, ugye.

Ezt valaki, miután hallotta, úgy adta tovább: „A TD-nek nincs külseje." Jó, ön. jelleggel nincs is. Vagy én-jelleggel? Na.

Tartható-e ez: ha már valamiről velem kapcsolatban van szó, baj, rossz, végzet. Ha valamiről? Ha velem? Természetesen ezek jelzés-jellegek, érzületek, kivihetet- lenek.

Valamivel reálisabb: „Ha nem érdeklődnék veszettül magam iránt, el volnék veszve, semmim se lenne." Hm. Magam v. magam-dolga iránt? A „dolog, dolgom" már olyan, mint „külsőm". Igyekeznék ilyet nem tartani.

Mind ezek a tételek a „Hol, nem hol" terepére tartoznak, mely nem térben van. Nem titkolom, én is a „Hol, hol nem" alapváltozatból indultam ki. De hát ilyen az egzisztencialista gondolkodás.

RIPORTVERS... (II.)

Kötő-jel. Mint. Pont

Kötőjel, mint-pont. Hasonlítást mond.

Pont. Hasonlatod. Elmondd. Ne mondd: „Nem mondod." Tégy kettőspontot.

Hagyd. Idézőjel csak ront.

31