Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)

dag működésének - őszinte dicséretét annak nyomatékosításával vezette, hogy „Zrínyieknek társa gazdag örökökben", amit nem biztos, hogy maga valóban hitt, de úgy vélhette, hogy a buzdítás csak további „jó és szép" tettekre ösztönöz.) Az említett fordulat pedig abban rejlik, hogy a Zrínyi-életmű nagy része kiemelkedett a titkos és a magántársasági kultúrából, és a nyilvánosság elé került. A prózai művek közül egyelőre csak A török áfium, a többi kéziratban maradt, és csak az 1820-as évek elején kapta meg őket Dessewffy Józseftől. Kazinczy ezek kiadásában - a cenzúra miatt - már nem bízott, ugyanakkor példamutatónak tartotta, ahogy Zrínyi elmarasztalta a vallási gyűlölködést, az erőszakkal való hittérítést.132 A kéziratokat olvasva nem is állta meg Kazinczy Ferenc, hogy örömének ne adjon hangot. A kéziratos kötetbe be is írta: „Mely szép nyelv azon durva századból! mely férfias lélek tündöklik elő Zrínyinek minden szavain! mely magyar szív! és mely tiszta, mely józan gondolkozás! Olvasd csak mi áll lap 186. és kérdd, így gondolkoztak-e sokan még 2790[-ben] is, így gondolkoznak-e még ma is sokan? De a nem Zrínyiként gondolkozóknak kedvesebb minden, mint aminek mindennél kedvesebbnek kellene lenni. Magunk rontjuk magunkat. / Én ezen kézirat velem közlését azon sok jótétemény közé számlálom, amelyek által engem mélt. gróf Dezsőffy József úr, hazánknak ez a hív tiszteletet, sőt csudálást érdemlő s minden jóktól tisztelt, csudáit, szeretett fia örökre leköteleze. Életem legszebb órái közé tartozik az, melyben én az általam annyira szeretett Zrínyinek ezt a munkáját is olvashatám. írtam ezt Széphalmon, február 4-ikén 1821. "133 Kazinczy a(z ejrény-kultusszal saját kora vallási viszályait és gyűlölködéseit is ellensúlyozni akarta.

132 Hausner Gábor: Kazinczy Zrínyi-képe és tájékozódásának dunántúli forrásai. Somogy, 1988. 1. sz. 82-85.

133 OSZKK, Quart. Hung. 1160. 1/v.

47