Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Miklya Zsolt: Holnap virágozni fog a folyó
Miklya Zsolt Holnap virágozni fog a folyó közelítések Tolnai Ottó virág-nyelvéhez Genezis (Költő disznózsírból) Kezdetben volt a Tisza, minden a Tiszával függött össze, és a Tisza volt a Minden. „Ha egészen a születésemig visszamennék, akkor a Tiszát említeném, mint az első bölcsőt. Már két- három éves koromban belemásztam a Tiszába, aztán nem jöttem ki egészen középiskolás koromig. Annyira a folyóhoz kötődnek ezek a Tisza menti kisvárosok gyermekei, hogy egyfajta kétéltűeknek is nevezhetők. En a Tiszával magyarázom a költészetem..." Tolnai Ottó a Tisza menti Magyarkanizsán született, a Vajdaságban. A Tisza határfolyó, többféle szempontból is: közel az országhatár; a túlparton Törökkanizsa, egy egészen más világ; s határ a folyó Bánát és Bácska között is. „Megtanultam, hogyha átúszom, átkerülhetek egy másik világba. A túlsó part egy másik világ, tehát van egy másik világ, a túlsó part. A határ." S van a folyó, amit át lehet úszni: „Istenem, átúszni a Tiszát! Én azt úszom az Adriát, az óceánokat úszva is..." De az „át"-nál is izgalmasabb a „benne". „Istenem, úszni a virágzásban..." Amikor virágzik a folyó, miriád tiszavirág, virágállatkák násza és halála történik körülötted, s te benne vagy, közöttük úszol, rajtad történik és veled, a te történeted, folyód. Benne lenni a folyamatban. A határban. Mifelénk - tiszántúli faluban születtem, éltem gyerekként - nem volt folyó, „száraz tónak nedves partján" nőttem fel, a falu szélén csak néhány kubikgödör, ami összegyűjtötte a talajvizet, adta tudtul, hogy összefüggő vízfelület is létezik, és távolabb a régi homokbánya, kint a határban. így neveztük - nevezik ma is - a falut körülvevő, faluhoz tartozó földeket: határ. A földműves mindennap kint dolgozott a határban, a tanyai ember kint is élt, vagyis hát benne. Persze volt határ a települések között elhatároló értelemben is, mégsem ez a jelentés volt a fontosabb. Eletet, létet adó, jelentő hely, a létfolyamatot biztosító terület volt a határ. Vajon a hérakleitoszi gondolat - „Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba" - is a benne lenni, történik veled (dinamikus) elvet hangsúlyozza az elhatároló, területet rögzítő (statikus) elvvel szemben? Mikor a határ, a folyó is szüntelen változik, hogy lehet stabil a terület, a part? S mégis érezzük, a hely(zet) zajlása, történése közben is, hogy van benne valami állandó, amitől part és folyó. S ez az állandó VAN nem absztrakció, elvonatkoztatás, hisz történik veled: belelépsz, úszol a folyóban, úszik veled, te vagy a folyó. Szőnyegút (Az azúr talpú Krisztus) A hely (helyzet) bármi lehet. Például egy halványkék szőnyeg a „kopottfekete" deszkákon, amit könnyedén táncol be a táncos, Suzan Linke, Tolnai lányának kedvenc táncosa. Lea maga is balett-táncos, a tánc mint olyan tehát professzionálisan is a családban él. 15
