Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Tolnai Ottó: A visszavont hallali (vers)
hallom a ködkürt hangját szeretem a ködkürt hangját mint mikor egy Duna melletti faházba húzódtam volt a tél elől szemben a túlsó parton kis jégtörő dolgozott majdhogynem vidáman bólogatva hallottam ködkürtjét mind közelebbről ültem papirosaim fölött én is bólogatva de aztán a jégtörő is befagyott nem bólogatott már elhallgatott a ködkürt nem bólogattam elhallgattam én is éjszaka valaki kopogott eljött értem a köd az édes vatta szelleme a jégtörő kapitánya volt szakállán jégcsapok beengedtem itallal kínáltam akárha örökre nálam maradt az egyik válla rongyként lógott szája lebiggyedt szavaiból azt vettem ki a rianás nem csak a hajót őt is kettérepesztette mint a vaskapuig a folyót a vaskapuig repesztette a rianás itallal próbáltam összehegeszteni nem könnyű újrahegeszteni egy kettészakított egy a vaskapuig riant egy megriant kapitányt itallal zsibbasztottam a másik felét is és amikor a másik fele is ronggyá lett hirtelen megvontam tőle az italt hallom barátaim dudálnak a kapu előtt belülről hallom én vagyok a bólogató jégtörő kapitánya én huzigálom a ködkürt fogantyúját jelzem barátaimnak a csattanva közeledő durranó rianást
