Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Rigó Róbert: Egy Kecskemétre sodródott erdélyi irodalomtörténész megpróbáltatásai (Varró János: Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása)

sük után, 1989. április 18-án, 37 évesen gyógyszer túladagolás következtében elhunyt. Ez nagyon megviselte Varró Jánost, „olyan volt, mintha valami rolót lehúztak volna", az alkotó kedve és életkedve is elment, majd az egészségi állapota is romlani kezdett.45

Varró János bő két évvel a romániai forradalom előtt, édesanyja halála után egy héttel, 1987 augusztusában hagyta el családjával Kolozsvárt és jött át Magyarországra.46 A román hatóságok úgy döntöttek, hogy Varró Jánost, a Dacia Könyvkiadó munkatársát nyugdíjazzák, és a munkakörét megszüntetik. „A román államvezetés elérkezett a nemzetiségi kérdés végleges megoldásának utolsó fázisához. Endlösung!"47 48 Varró János - sokakkal együtt - ekkor teljesen reménytelennek látta a magyarság és a saját helyzetét is Romániában, ezért döntött úgy, hogy néhány személyes holmival, hatvanévesen, Magyarországra jön. Varró János írása elején kifejti, hogy sokat tépelődött azon, mit kellene tennie, hiszen neki, mint erdélyi magyar értelmiséginek, a nehéz időkben az a feladata, hogy „tartsa a lelket a környezetében" Kolozsvárott. Ezért nem mehet vissza Marosvécsre sem a testvéreihez a nyugdíjazása után, ahová hívják.

Magyarországon barátai segítették lakáshoz és munkához a feleségét is: Czine Mihály, Cseres Tibor, Ara Kovács Attila. Varró János azonban vívódott, „Saját népünk körében maradhattunk, kislányom anyanyelvén folytathatja iskolai tanulmányait, feleségem egyetemi képzettségének megfelelően magyartanárnőként dolgozhat, én pedig magyarul írhatok, taníthatok, tudásom, tehetségem nem válik holt tőkévé. (...) Igen, dolgozhatom, mint annyi más magyar értelmiségi, de odaát, Romániában űr maradt utánam. Az emberek nem tudják, miért kellett eljönnöm, joggal hihetik, hogy a nehézségek elől szöktem meg, hogy elárultam őket.,,4S A mai napig is minden felelősen gondolkodó, Magyarországra telepedett határon túli magyar értelmiséginek szembe kell nézni ezzel a dilemmával.

Abrahám Sándomé Varró János személyiségét a következőképpen jellemezte: „Voltak emberek, akik Varró Jánost vagy megszerették, vagy nem. Egyszerűen bele lehetett szeretni, olyan volt, hogy megfogta az embert, az a tartás, a belső és külső tartása. Látszódott, hogy valamit visz, cipel magával, de tartja magát. Ha megszólalt, elbűvölt mindenkit. Nagy tudású, nagy kaliberű ember volt. Kálmán Lajoshoz hasonlóan ő is mindig, mindenkit tanított. (...) Valójában zárkózott ember volt, csak keveseknek nyílt meg." Varró János nagyon szeretett tanítani, és idős korára ez végre megadatott számára. A főiskolán rendezvények szervezésében is részt vett, a kollégium igazgatója lett, Kecskeméten előadásokat tartott, és a rendszerváltást követően Erdélyből érkező csoportokat fogadott.49

45 Ábrahám Sándomé Kun Eszterrel 2010. január 22-én készített interjú alapján. Az interjú teljes szövege a szerző archívumában található.

46 Romániában a nyolcvanas évek második felére Ceaufescu diktatúrája egyre elviselhetetlenebbé vált. Az élelmiszerhiány és a nélkülözések miatt 1986-ban két kolozsvári gyárban sztrájkoltak a munkások. A magyarokat külön nyelvi és kulturális intézkedések sújtották, és egyre többen igyekeztek elhagyni Romániát. 1987-ben 6500 letelepülni szándékozó érkezett Romániából Magyarországra. 1987-ben Magyarország is változtatott korábbi határon túli nemzetpolitikáján és a magyar kisebbségek sorsa iránt aktívabban vállalt felelősséget. Magyarországon 1988-ban több tüntetést is tartottak Ceau§escu politikája ellen és az erdélyi magyarság mellett, ebben az évben vált ismertté a falurombolási terv, amely tovább fokozta a felháborodást. Ez ellen több tízezres, más becslések szerint százezres tömeg tiltakozott Budapesten, június 27-én, ez volt 1956 óta a legnagyobb tömegmegmozdulás Magyarországon. Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Rubicon-Könyvek, 2003. 90-94. o.

47 Varró 2008.12. o.

48 Uo. 17. o.

49 Ábrahám Sándomé Kim Eszterrel 2010. január 22-én készített interjú alapján. Az interjú teljes szövege a szerző archívumában található.

99