Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Török Zsuzsa: Megelevenedik a holtak csöndes birodalma (Mikszáth Kálmán: A fekete kakas)

elkölti a fürdőre szánt pénz egy részét, másik felét pedig kártyán veszíti el, az elköltött visszanyerésének reményében. Aggodalmak között indulnak haza, és jogosan, hiszen Kupolyiné nem bocsátja meg a történteket. Életük visszazökken a szokásos hétköznapok­ba, míg egy nap azt a hírt nem kapják, hogy a vemyói bánya beomlott, és az ott dolgozók mind odavesztek, vélhetően unokájuk is. A hír estéjén azonban Pali váratlanul mégis hazaérkezik, és elmeséli nagyszüleinek menekülése történetét: egy fekete kakasos lány felhívta a bányából, üzenetet hozott neki, az üzenet nyomán ő elindult az erdő felé, és így életben maradt. A történetből még az is kiderül, hogy annak ellenére, hogy végül mégsem volt lehetősége fürdőre utazni, nagyapja is, a gazdasággal kapcsolatos teendői közepette, csodamód meggyógyult. A történet első olvasásra kétségtelenül titokzatos hatású. György Lajos hívta fel a figyelmet arra, hogy A fekete kakas azt a benyomást kelti, hogy Mikszáth a népköltészetben ismert hálás halott indítékára építette fel a cselekményt. György óvatos fogalmazásmódja azonban valószínűleg onnan ered, hogy igen nehéz egyértelműen eldönteni: kísértetről, vagy valóban csak egyszerűen „hálás halottról" van itt szó. A bizonytalanság alapja az a tény, hogy A fekete kakas tökéletes egyensúlyban működteti a keresztény szimbolikát és a pogány világlátást, és e kettős szimbólumrendszer mellett még egy erőteljes természettu­dományos háttér jelenléte is érzékelhető a novellában. A néprajzi szakirodalomban a kísértet meghatározatlan „szellemlény", a természetfe­letti világ képviselője, aki az ehhez a világhoz tartozó lények általános tulajdonságaival rendelkezik: alakot változtat, láthatatlanná válik, repül, tüzes alakban jelenik meg, hir­telen tűnik el, váratlanul bukkan fel rendszerint rossz órában (éjjel, éjfélkor, délben, két karácsony között) és rossz helyen (keresztúton, mezsgyén). Szűkebb értelemben a kísértet a megholt sírjában nyugodni nem tudó lelke. A visszajáró halottól az különbözteti meg, hogy nem rendelkezik családi kapcsolatokkal, személytelen, „közösségi" lény. Általában a közösség életében elkövetett vétségért bűnhődik, vagy azért, mert nem a közösség normái szerint halt meg. Gyakran jelenik meg valamilyen állat, például ló, tyúk, disznó, kutya alakjában, és sajátos színe a fehér, a fekete vagy a vörös.24 A hálás halott mesealak olyan természetfeletti segítőtárs, aki a hőshöz szegődik hálából, mert eltemettette, vagy bántalmazástól mentette meg azáltal, hogy kifizette adósságait. Az Aame -Thompson-féle katalógus egész típuscsoportját sorolja fel ennek a mesének (AaTh 505-508).25 Ponyvaváltozata is ismeretes.26 A fekete kakas többféle értelmezésének lehetősége szerkezetének egyensúlyából, az apró részek kidolgozottságából és ezek funkciójának utólagos (nem az adott szöveghelyen való) felismeréséből ered. Az elbeszélés szerkezetileg két nagyobb részre tagolódik: az első rész Parászka községgel és Kupolyiékkal, illetve Kupolyi uram megbetegedésének körülmé­nyeivel ismerteti meg az olvasót, ezt követi magának az útnak a leírása, a rész zárlatában pedig a lány halálával kapcsolatos titokzatos kakashang felidézése: „E szempillanatban odakünn élesen, harsányan kukorékolt egy kakas. Meglehet, az a fekete kakas. Talán azért, mert éjfél van, vagy azért, mert valaki, aki nagy úton volt, megérkezett."27 A második rész a hazatérés körülményeit, Kupolyi József gyógyulását (mivel otthon a történtek után nem érezte már olyan jól magát, gyakran járt ki a mezőre, a friss levegőtől és a mezei munkától pedig meggyógyult), illetve Kupolyi Pali menekülését részletezi, a 24 Magyar Néprajz, VII. köt., főszerk. Dömötör Tekla, Budapest, Akadémiai, 1990, 547-549. 25 Magyar Néprajzi Lexikon, 2. köt., főszerk. Ortutay Gyula, Budapest, Akadémiai, 1979, 419-421. 26 János utitársa vagy: Az elvarázsolt királykisasszony, Pesten, Nyomatja és kiadja Bucsánszky Alajos, 1873. 27 Mikszáth Kálmán, A fekete kakas = MKÖM, 12. köt., Budapest, Akadémiai, 1959, 31. 62

Next

/
Thumbnails
Contents