Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Török Zsuzsa: Megelevenedik a holtak csöndes birodalma (Mikszáth Kálmán: A fekete kakas)
kevésbé tréfás, de a misztikumot szintén hétköznapi magyarázattal feloldó A fehér kutya című elbeszélés is.16 Mikszáth más kísértettörténeteiben viszont igencsak nagy bizonytalanságban hagyja olvasóját. A jó palócokban olvasható Galandáné asszonyom17, vagy például a Prakovszky, a siket kovács betéttörténete, A csehek Krizstiócon18, inkább a misztikum, a titokzatos felőli olvasásra ad nagyobb lehetőséget, mintsem a rejtélynek a hétköznapi logika segítségével való feloldására. A kísértet tematika magánéleti élményanyagára, a dajkamesékkel beszívott babonára, a palóc nép misztikummal, hiedelmekkel gazdag világára Mikszáth már a Galandáné asszonyomban felhívta a figyelmet. A titokzatos iránti vonzalma ebből az élménykörből is ered. A fehér kutyában például gyermekkori élményét meséli el arról, hogyan kísértette meg egyik éjszaka a szomszédos faluból hazafelé menet egy fehér kutya, amelyről végül kiderült, hogy saját, Sajó nevű kutyájuk. Az elbeszélés felütése némi felvilágosítással is szolgál Mikszáth kísértettörténetekhez való viszonyáról. „Minden embernek van legalább egy kísérteties története, - még nekem is. Csakhogy a falusi embernek szükséges ez; bolond volna, ha leírná és kinyomatná. A hosszú téli estéken falun hasznát veszi, sőt nem is tartanák érdekes embernek, ha soha sem történt vele olyas, ami a csömörre hajló hátakat megborzongatja. Nekem, fővárosi pogánynak, azonban nincs szükségem rá; én belevethetem a kísérteties történetemet könnyű lélekkel a nagy betütengerbe. A fővárosban nincsen a kísérteteknek semmi kelletük, sőt kisértetek sincsenek, amit pedig nehéz megmagyarázni, minthogy temető itt is van. Talán az a nyitja, hogy a halottak fekvő helyét oly drágán kell megváltani a városi tanácstól, hogy aztán a halott is jobban megbecsüli és nem mászkál ide s tova éj évadján sem, veszteg marad, kifekszi az árát nyugodtan, mozdulatlanul. "19 A folyóiratokban és napilapokban rendszeresen publikáló Mikszáth misztikum iránti vonzalmát és a palóc hiedelemvilágból őrzött élményanyagot, feltételezem, tudatosan használta ki egy-egy misztikumra kiélezett hétköznapi esemény kapcsán is. Bár szerkesztői válogatás eredménye is lehet, érdekes példa e tekintetben, hogy A fekete kakast a Pesti Hírlapban néhány nappal megelőző A fehér kutya története épp mindenszentek és halottak napját követően, november 4-én, a túlvilágra való figyelés különösen érzékeny periódusában jelent meg. A két falu közötti temetőn éjszaka átvergődő, megkísértett kisfiú története így nemcsak kísérteties, hanem aktuális vonatkozásokat is kap, és erre az aktualitásra a lap korábbi számainak közleményei rá is hangolják az olvasót.20 Az is érdekes viszont, amit a fenti idézet a falusi, illetve a városi embernek a misztikummal való kapcsolatáról állít. A titokzatos történeteknek a falu világában társaságszervező szerepük van: hosszú téli estéken elűzik az unalmat, pezsdítik a beszélgetést, stimulálják a fantáziát. Urbánus környezetben viszont közeget váltanak, és látszólag funkciótlanná válnak. Látszólag, hiszen az olvasói szokásokat és igényeket 1899-ben már igen jól ismerő Mikszáth megjegyzését az írásaiban mindegyre felbukkanó kísértet tematika és a „felvilágosult" 19. század még mindig erőteljes misztikum iránti vonzal16 Uő., A fehér kutya, Pesti Hirlap, 1899, 21. évf., 306. sz. (nov. 4.), 1-4. 17 Uő., Galandáné asszonyom = MKÖM, 32. köt., Budapest, Akadémiai, 1968,136-142. 18 Uő., Prakovszky, a siket kovács = MKÖM, 8. köt., Budapest, Akadémiai, 1958,138-144. 19 Mikszáth Kálmán, A fehér kutya, Pesti Hirlap, 1899, 21. évf., 306. sz. (nov. 4.), 1. 20 November 2-án a tárcarovatban például: Homok, Járjuk a temetőt..., Pesti Hirlap, 1899, 21. évf., 304. sz. (nov. 2.), 1-2. 60
