Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)

léleknek, szívnek, elmének, nyelvnek ereje, hatalma, tehetsége, gazdagsága, míveltsége, lángja és ragyogó sugára ád. "84 Fivére, Kisfaludy Károly még a rendi hasonlatot is száműzte az irodalom metapolitikai teréből: „A literatúra egyedül a lélek szabad honja, oda semmi mellékes út nem vezet, csak a tehetség. Itt se arisztokrácia, se diktátor fel nem állhat, s ha valaki magát ez utóbbinak képzeli, mennydöröghet ugyan a rövid ideig ingó tetőjén, de utóbb kacaj közt leperdül. "8S

Ez a leperdülés mintha Kazinczyt is fenyegette volna. Berzsenyi úgy kifogásolta az ő normateremtő megnyilvánulásait, ahogy ő a „Debreceni grammatika" normateremtő célkitűzését.86 Sőt, később Berzsenyi még Kazinczy „mérges virágai"-tol is írt, ezeket téve felelőssé a Kazinczy-epigonizmusért, amelyet élesen és találóan tett bírálat tárgyává.87 De éppen az írói demokrácia nyeste vissza az esetleges diktátori késztetéseket. Kazinczy okkal írhatta magáról, hogy tüzes ortológus, mert az 1780- as években az volt, amikor élesen elítélte a szokatlan és szertelennek bizonyuló új szavakat. Paradox módon a börtönben lett neológus, célja viszont alapvetően a stílusújítás lett.88 És kifejezetten kereste és provokálta a vitákat. „Nekem úgy tetszik - írta még 1816-ban - hogy az én érdemem az, hogy az a titkolt gyűlölködés, mellyel ortológusaink és nyelvrontóink (mert, én legalább e nevet nem szégyellem, hogy még dicsekszem is vele) egymást közel negyven év ólta nézték, világos ellenkezéssé, harccá lobbant."89 A harcban persze egymás álláspontját leegyszerűsítették a harcoló felek, hogy annál jobban tudják cáfolni az ellentétes nézetet. Negatív ideáltípusokat konstruáltak, és az ellenféllel azonosították, és mivel valóság és ideáltípus között mindig ellentmondások feszülnek, így már ezek az ideáltípusokat jelölő fogalmak is, mint ortológus és neológus, devalválódtak. Kölcsey 1817-ben meg is kérte Kazinczyt, hogy a neolo- gizmus szót mellőzzék a kedélyek megnyugtatása miatt.90 És valóban, Kazinczynál a neológus, - a fentebb is büszkén emlegetett nyelvrontó - tábor sem volt egységes, mert egyrészt vad puristákat találunk közöttük, mint Barczafalvi Szabó Dávid, akik elvetették az idegen szavak átvételét, és azt vallva, hogy a magyar nyelvet magából kell megújítani, olyan új szavakat gyártottak, amelyeket Kazinczy maga is kárhoztatott. Ugyanakkor ő olyan idegen fordulatokkal, amelyeken ma szintén mosolygunk, miközben az ortológusnak tartott „Debreceni grammatika" elfogadta a szokás révén meghonosodott idegen szavakat. A viták természetéhez tartozik, hogy miközben mindenki védi a saját álláspontját, állandóan módosítja is. Kazinczy ebben is elöl járt. A nyelv ideáljával, mint mérvadó eszménnyel „gyakran él [...], de több ízben másmásképpen fogalmazta az alkalom és cél szerint".91 Attól is függően, hogy miként akarta annak ismerőseit, barátait megnyerni, vagy ellenfeleit meggyőzni, hogy aztán 1819- ben a legmagasabb szinten öntse formába integratív álláspontját. A viták eldurvulását pedig mindig is helytelenítette. Például azt, ahogy Révai Miklós tanítványai Verseghy Ferencnek rontottak. És jellemző, ahogy Herdemek a magyarság haláláról szóló

84 KFL XVII. 551-552.

85 Kisfaludy Károly: Kritikai jegyzetek. Kisfaludy Károly válogatott művei. Szerk. Csetri Lajos. Bp., 1980. 531.

86 Csetri Lajos: Nem sokaság, hanem lélek. Bp., 1986. 320.

87 Berzsenyi Dániel: Összes művei. Szerk. Merényi Oszkár. Bp., 1956. 312.

88 Tolnai: A nyelvújítás. 72., 102., 104.

89 KFL XIII. 486.

90 Kölcsey: Levelezés. 568.

91 Tolnai: A nyelvújítás. 112.

38