Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Hajdu Péter: A szigetvári hős feltámadása (Mikszáth és az Új Zrínyiász)

a modem jelenből. Vagyis hogy megértéssel kéne lennünk hibái iránt, miközben erényeit továbbra is tiszteljük. A két aspektus ugyanis előfeltételezi egymást. Az a fajta hősiesség és az olyan formátumú személyiség, amit a múltra visszatekintve nagyra értékelünk, csakis egy olyan közegben alakulhatott ki, amely ezzel szerves összefüggésben sok olyan viselkedést is tolerált, sőt provokált, amelyek a jelenből visszatekintve elfogadhatatlanok, sőt borzalmasak. Ez persze másrészt nem jelenti a jelen működésmódok apológiáját.

Mikszáth ebből a szempontból nagymértékben támaszkodhatott a 19. század második felének történetírói teljesítményeire. Mondhatjuk, hogy Zrínyi alakjának értékelése vita tárgya volt ekkor. 1865-ben jelent meg Salamon Ferenc monográfiája, amely azáltal, hogy feltárta Zrínyi életeseményeit, igen sok olyan cselekedetet mutatott be, amely a modem olvasóban viszolygást kelthetett. Salamon azonban, ha idealizálni nem akarta is hősét, ragaszkodott a nemzeti tradíció hősének pozitív megítéléséhez. Úgy találta, ami Zrínyiben ellenszenves, az korának és osztályának általános és bevett szokás- és értékrendjéből következik, de ő, személy szerint, ehhez a környezethez képest kimagasló alak volt. Ilyesféleképpen összegez:

„Meg volt minden oligarchában az a saját maga souverainitását jogosultnak tartó függetlenségi érzet; az a saját kezére való igazságszolgáltatás, önálló megtorlásra való hajlam, s a családi érdek mindenekfólötti becsülése."

„Fiatalkori tettei a középkor vadságának színét viselik magukon. "10 11

„O is a magyar oligarchák közé tartozott; de osztályának egyik legnemesebb példányképe, kivált a maga kortársaihoz hasonlítva. "u

Salamon könyve állítólag még ezzel a finom értékeléssel is megdöbbenést keltett.12 1877-ben azonban Sebestyén Gyula arra vállalkozott, hogy a Salamon által feltárt tényanyag alapján13 átértelmezze a hős alakját. Könyvének 1896-ban, tehát közvetlenül az Új Zrínyiász megírása előtt jelent meg második, változatlan kiadása. Vitáját a Salamon-féle értékeléssel így foglalja össze:

„Salamon részletesen elbeszéli Zrínyinek birtokszerzéseit s elismeri, hogy nemritkán az ország alaptörvényeibe ütköztek, vagy ha nem is, sértenek legalább minden emberi jobb érzést; de nyomban mentegeti azzal, hogy mások is ugyanezt cselekedték. "14

„Zrínyi típusa volt amaz idők oligarchájának, - úgymond Salamon; megengedem, csakhogy amaz idők romlott oligarchájának, a mely osztályának csupán telhetetlen kapzsiságát, erőszakos nyerseségét, kalandos harci vakmerőségét őrizte meg minden nemes tulajdonok nélkül. Avagy mutasson valaki Zrínyi egész életéből csak egyetlen egy tettet, jellemében csak egyetlen egy olyan vonást, a mely a hazafit, az embert önzetlenségében tünteti fel és szeretetre, tiszteletre méltóvá teszi. Az egyetlen fénysugár, a mely Zrínyi jellemének zord ridegségét enyhíteni bírja, harci vitézsége és hírneve, a mely Szigetvárnál érte el tetőpontját. [...] Hogy élete minden tettének rugója a számító,

10 Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek. Pest, 1865. Heckenast, 650. (A cím ellenére a könyv legnagyobb része a szigetvári Zrínyi Miklósról szól.)

11 Uo. 659.

12 Sebestyén Gyula: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Budapest, 2. kiad., 1896. Franklin, 4.

13 „Kis könyvem megírásában Salamon Ferencet követtem." I. m. 5.

14 Sebestyén: i. m. 131.

47