Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Fekete Vince: Tízezer éj (vers)

lebegni lenni a füvekben fákban

Ott ahol mindig a szál szakad oldani kötni a szálakat recsegő-ropogó mikrofonpróba mikor villám csap egy bizonyos pontba lobbanó fény egy kiürült házban úgy lenni csak a füvekben fákban

Hajnalban fél négykor jönnek meg Ezek testemben nyárfalevél úgy remegek fejem alatt testem alatt lucskos a párna úgy állok szemben velük egy szál pizsamába' szűkölnek várnak vicsorogva körbejárnak riadnak lengnek lelkemen az árnyak félelmek falkái

rossz felem mardosó farkasai reggelig jaj reggelig tartanak ki

jönnek velem még körbesziszegnek magukkal visznek hogyha vihetnek kintről az ablakhoz koccannak a jegek milyen éj úristen és milyenek Ezek félelmek hordái mardosó fehér fogak szigorú szemeik kékesek acélosak

Aztán majd végül egymagad a józsefattilás szélben alig hiszed hogy nincs szavad s a napod is lemenőben

alig hiszed hogy elfogyott s fönt már csak csonka hold van tapogatózol s felfogod körötted tényleg űr van

miért volt minden kérdezed miért sok furcsa fátum olyan volt végig életed mint ékezet alatta dátum

s jöhet még néhány jótanács hogy magad után a zárat