Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Iványosi-Szabó Tibor: "Már több század előtt nagy előhaladást tett" (A kecskeméti szőlőművelés kezdetei)

1 kosár almát, 12 Vi pint bort." Az ezt követő évek már a XVII. századhoz tartoznak ugyan, de kétségtelenül a korábbi esztendők viszonyaira is következtethetünk belőlük. Ezeken az oldalakon egymást érik a hasonló részletek. Közülük is célszerű még néhányat kiemelni, mivel félre nem érthető bizonyítékok. „1601. Laus Deo sit15. Szent Mihály másnapján új szörént16 az tatár Murzának haliinak mit attunk Péntökön.. .Vittenek ki egy átalagbeli az mi kicsin Dézmabor volt..." Ugyancsak 1601-ben hozott tanácsi döntésből emelte ki a következő sort: „2 szöllőmíves ember napi bére 10 pénz."17 Ugyanebből az évből való a következő kijegyzése: „Az Kalmár Márton Szőlőié felere [félére] az meölliet az Predicatorok bírtanak mith keöltötteönk varasul. Vargha János bíró Vram az Pestül haza iőt 10 forint liszt arabol keöltöt elseő nap reá kész penszt 7 Embeörnek mecöttenek d. 70, attak 10 penszt egiknek egik[ne]k Tarhora 2 d. hagimat is d. 4, feölöstökömben.. ,"18

írott emlékeink forrásértékét természetesen nem terjedelmük határozza meg. Teljesen ismeretlen területre történő érdemi betekintést akár néhány szó, egy-egy tömör mondat is elősegíthet. Az itt idézett szavak, legtöbbször töredékes mondatok kétségtelenül ezek közé tartoznak. Éppen ezért röviden szólnunk kell forrásunk néhány sajátosságáról. A rendi feudális társadalomban a közigazgatás és a bírói feladatkör még nem volt szétválasztva. Ezért a város legelső tanácsi jegyzőkönyve egyaránt tartalmazza a tanács és a főbíró különféle polgári és bűnügyi döntéseit, valamint a közösség érdekében hozott közigazgatási határozatait. Ezeket még formálisan sem választották szét, hanem nagyobbrészt a döntések időrendjében rögzítette a jegyző. A másik forrás a főbírói számadások lajstroma, amelyben ekkor még csak a legmarkánsabb pénzügyek, a legjelentősebb bevételi és kiadási területek és tételek különültek el egymástól.

Tekintettel arra, hogy az idézett részek jegyzetelés révén, elsődlegesen emlékeztetőül készültek, rögzültek, viszonylag szűk terjedelműek az 1500-as évekből fennmaradt, a szőlőtermesztésére utaló adataink. Ezért ezeket kellő körültekintéssel kell kamatoztatnunk. Ismételten ki kell emelni, hogy a mezőváros tanácsának működéséről többé-kevésbé folyamatosan csak 1591-től vezettek jegyzőkönyvet.19 Az a tény, hogy már a legelső évek anyagából maradtak fenn témánkhoz használható szakszerűen, a kor hivatali formuláit pontosan követő adatok, határozatok, ez kétségtelenné teszi, hogy a városi tanács több évtizedes gyakorlatának viszonylag kései, írásban történt dokumentumai maradtak ránk. E néhány kijegyzett mondaton belül több kitétel nemcsak azt teszi egyértelművé, hogy ebben az időszakban a városban, pontosabban annak környékén volt szőlőtermesztés, hanem azt is, hogy nem kertekben, nem csupán gyümölcsként történő szőlőtermesztésről szólhatunk, hanem jelentős méretű bortermelésről, egyértelműen borgazdálkodásról. A másik megfigyelésünk az lehet: mivel a tanács szükségesnek tartotta a szőlőpásztor, a csősz tartását, nem néhány gazda különleges, kedvtelésből űzött tevékenységének bizton15 Istennek legyen dicsőség.

16 1582-ben végrehajtott naptárreform szerint.

17 Homyik János: II. 49-50., ill. 70. és 76.

18 Bács-Kiskun Megyei Ónkormányzat Levéltára (Később: BKMÖL) IV. Kecskemét város levéltára (Később: IV.) XV. Gyűjtemények 9. Homyik János Kecskemétre vonatkozó jegyzetei. Az 1599-1601. évi főbírói számadás 216. lapjáról másolta ki.

19 Ennek állapotáról Homyik János feljegyzéseiben így tájékoztat: „Kecskemét jegyzőkönyvei 1591-ik évben kezdődnek, nevezetessen a leg első a mondott időtűi 1601-ig terjedvén, tíz évi időszakot foglalván magában, formája hosszas hajtott negyedrét, mint látszik eredeti kötése megbomlott s később van nagyábul összefér- celve - táblája, melly ennek is mise-mondó könyvből készült pergamen levél, már egészen leszakadozott - lapjai pedig Városunk Tanácsnoka TBíró Ist.(sic) Kun István Úr, mint még Városi Jegyző által voltak számszerént megjegyezve; de hat első lapja később került elő, s én igazítottam eleiben, ezeket római szám jelekkel különböztetvén meg." Iványosi-Szabó Tibor: 1996. 25.

120