Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Oláh-Gál Róbert: Bolyai János mint domáldi gazda (Vekerdi László emlékére)

Bolyai János mint domáldi gazda

Vekerdi László emlékére

A legtöbb Bolyai-monográfia azt állítja Bolyai Jánosról, hogy Domáldon rossz gazda volt és elhanyagolta a gazdaságot. Mi lehet ennek a vélekedésnek az alapja? Egy olyan Bolyai Farkastól származó levél, amelyet 1847. április 11-én kisebbik fiának, Gergelynek írt1. Szerintem ez az egyetlen olyan írásos dokumentum, amely alapján levonták azt a következtetést, hogy Bolyai János nem törődött a domáldi birtokkal. De gondoljunk csak arra, hogy ez is Bolyai Farkas véleménye és meglátása, amelyben nagyon sok érzelem és előítélet keveredett. A fiatal Bolyai Farkas és felesége, Benkő Zsuzsanna valóban legszebb éveiket Domáldon töltötték, és egyes vélemények szerint Bolyai Farkas tündérkertet varázsolt a domáldi kúriából. Bolyai János harminc év múlva költözött ki Domáldra, az életrajzírók azt állítják, hogy Domáldon 1833-1845 között élt, de e sorok írója szerint folyamatosan csak 1839-1845 között. Természetes, hogy ezt a 30 év „kimaradást" a birtok is megsínylette. Az is világos, hogy Bolyai János már nem úgy rendezte a birtok ügyes-bajos dolgait, mint az édesapja. Persze, hogy Farkas nem lehetett megelégedve fia gazdálkodásával, de ez nem jelenti azt, hogy János elhanyagolta a napi kötelességét. (Akinek van hétvégi kertje, tudhatja, ha egy hét után már nem úgy találja a kertjét

Domáldi alkonyat (fotó: Halmágyi Zsolt)

1 Benkő Samu: Bolyai Farkas tíz levele. In: Igaz Szó, 1975. 3. szám, p. 270.

81