Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Terts István: "Az ember él"

lalja össze képekben (10), illetve a nemrég megjelent Németh László-breviárium (11) - bár én ezeknek talán harmada terjedelemre gondolok azt hiszem, cáfolja ezt. Aligha lenne üzleti siker, de a Vekerdi Lászlót még személyesen is ismerők bizonyára boldogan működnének közre a létrehozásában s - akár előfizetéses alapon - lehetővé tennék az önköltséges (nullszaldós) megjelenést is. A közreműködést nemcsak vásárlói, hanem szerzői tekintetben is értem, ahogy már írtam: ki-ki elküldené a szerkesztődnek a maga kedves Vekerdi-szövegrészletét, -megfogalmazását, esetleg a birtokában lévő képeket, és így állna össze közös munkával (mintegy „emlékfa-ültetésként") a kis könyv (a Természet Világa - már többször említettem - emlékszáma nagyszerű példa volt egy ilyen jókedvvel és szeretettel végzett közös munkára).

Ha volna még terjedelem, akkor ismét közölném (ahogy ezt megtette az „Egy szabad ember"-t szerkesztő Olasz Sándor is) a két Herczeg Jánossal és Staar Gyulával készült televíziós interjú szövegét, mely a Természet Világában jelent meg először, Staar Gyula Múló szerelem volt a matematika? című interjúját a Forrás 2000. márciusi és áprilisi számából, valamint a Szántó R. Tibor és Zsolnai László készítette igen fontos, de alig ismert beszélgetést Vekerdivel (12); bár irtózott tőle, régebben is készültek vele interjúk (13). És - bár ez, elismerem, morbid ötlet - talán tartalmazhatná ez a kis kötet a két „arcképfestős" cikket is; egyrészt azért, mert nem olyan könnyen hozzáférhetők (bár a Népszabadságban, illetve az Elet és Irodalomban jelentek meg, de már régebben: 1970, illetve 1995), másrészt meg azért, mert reménykedjünk: hátha eljön az az idő, amikor („az újszülöttnek minden vicc új"?) már hihetetlennek fog tűnni ez az egész...

A halállal kezdtem, az ő szavaival. Ugyancsak a halálról és ugyancsak az ő szavaival fejezem be, de - ha szabad ilyet leírni pár nappal a temetése előtt - optimista szavakkal. Azt hiszem, őrá magára is vonatkoztathatókkal (14): „Az élet rövid, és a Halál végtelen, de [...] ez a rövid élet mégis legyőzheti a végtelen Halált. Nem bizonytalan, utódoknál fennmaradó hírnév által, nem is a földön kívüli paradicsomban. Itt, lenn a földön. Minden boldog pillanat, minden bátor tett, minden szépség, minden megvalósult harmónia segít legyőzni a Halált."

(1) Vekerdi László, természetesen Galileiről: Természet Világa 135(2004) I. különszám (összeállította Staar Gyula), 74. A továbbiakban erre a köszöntő számra egyszerűen „TV"-vel utalok.

(2) Kocsis István: Bolyai János estéje. Bukarest 1972. Kriterion, 69.

(3) TV 75-6.

(4) Terts István: Vekerdi László példája? Forrás 36 (2004) 7-8. 128-50.

(5) Koch Sándor: A Vekerdi-jelenség. TV 25.

(6) De hol van a tavalyi hó, avagy: Jönnek a „húszas és/vagy harmincas évek"? Kovács Lajos (szerk.): Ezüstkönyv. 1969-1993. Tatabánya, Új Forrás Könyvek 20., 322-7, az idézet helye 322.

(7) Magyarországi és erdélyi pestisjárványok a XVIII. században, Budapest 2009. Magyar Tudománytörténeti Intézet és Magyar Orvostörténelmi Társaság

61