Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Terts István: "Az ember él"

mányból is átkerülhetne egy s más), egy harmadik, irodalmi témájú az irodalomkritikus Vekerdit mutatná be. Egy negyedikbe kerülhetnének az inkább politikai, azon belül is társadalompolitikainak nevezhető írások (a településszerkezetről, a szegénységről szólók például).

Magától értetődő, hogy a Gyuris György hatalmas munkájával elkészült 1999- es Vekerdi-bibliográfiát (8) is be kellene fejezni (valamint kiegészítem, hiszen az eleve „válogatott életmű-bibliográfia"). Domokos Mátyás úgy gondolta, hogy Vekerdi László élete egy Németh László-regénybe kívánkozik (9); ki tudja, talán akad olyan szépíró (mert ez nem filoszi feladat!), aki erre vállalkozik. A halála után megszaporodott internetes beírások között - melyek egyébként Vekerdi írásainak piacon tartásáról, sőt idegen nyelvekre való fordításáról is szólnak - az egyik az életét összefoglaló könyv kiadását javasolja. Talán ez is elkészül - de az biztos, hogy a szerzőjének mindenképpen magnóval (is) kell írnia (ahogy a Vekerdi emlegette nagy modem tudománytörténészek is eljártak), hiszen számtalan kor- és pályatársa személyes emlékei nélkül a közember Vekerdi arcképe nem festhető meg (a magánemberére pedig aligha van szükség, legalábbis szerintem).

És végül: mindenképpen csinálnék egy kis „Vekerdi-breviáriumot", melybe bekerülnének azok a mondatok, legfeljebb bekezdések, melyeket hallgatói újra és újra felidéznek, melyeket olvasói könyveiben a sorok szélén megjelöltek, aláhúztak, megjegyeztek és idéznek, melyekhez folyton visszatérnek. Azt is el tudnám képzelni, hogy összefognánk jó néhányan, és összegyűjfenénk ki-ki a maga kedvenceit és azokat tematikusán elrendezve állna össze a kis kötet. Ha volna rá módom, biztosan raknék bele képeket is (ahogyan a 80. születésnapjára megjelent Természet Világa különszám tette). Lennének benne képek élete fontos színtereiről, mint a szülői ház (ha még megvan), tanár szüleinek az iskolái, a Matematikai Kutatóintézet, az Akadémiai Könyvtár régi és új helyiségei, szerkesztőségek, lakásának nappali/könyvtárszobája, a somlói ház, Németh László sajkódi háza, a volt bölcsészkar X. előadóterme, a chartres-i katedrális (apropó Chartres: a címlapra az onnan való és Galilei-könyvéhez fölhasznált Izaiás-képet tenném), valamint önálló könyveinek címlapjai (ahogy az említett Természet Világa-szám hátoldalán is). Ezeken kívül összegyűjteném (a Természet Világa részben ezt is megtette már) azoknak az embereknek a képét, akik fontosak voltak az életében (de a múlt idő fontos: csak már a meghaltakét), mint például szülei, az a néhány debreceni tanára, akiről mindvégig szeretettel és elismeréssel beszélt, Balthazár debreceni püspök, Karácsony Sándor, Szele Tibor, Kertész Andor, Forgács Péter, Sántha Kálmán, Németh László, Fülep Lajos, Szabó Árpád, Benedek István, Antall József, Erdei Ferenc, Rényi Alfréd, F. Kemény Márta, Varga Domokos, Kenéz Ernő, Fodor András, Tüskés Tibor, Juhász-Nagy Pál, Levendel László, Koch Sándor, Simonyi Károly, Körösi József, Sík Csaba, Domokos Mátyás (hogy az általa szóban-írásban legtöbbet emlegetettek közül válogassak különösebb rendezés és persze a teljesség igénye nélkül). A fotók alá írnék egy-két soros magyarázatot, bemutatást életadatokkal.

Tudom, ő maga örülne a legkevésbé egy ilyen kötetnek, és rögtön a fejemre olvasná mindazt, amit az imént a Pantheonról idéztem tőle. Azt is tudom, hogy kicsit „kommersz"-ízű a dolog, bár az a kötet, amely Németh László életét fog60