Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Sándor Iván: Búcsúmondatok
Búcsúmondatok Vekerdi László szembement a huszadik századdal. Elsajátította, közvetítette, továbbgondolta évezredek tudását. Azt is, hogy az, ami a létfelismerések, életmagyarázatok alapja, miképpen avulhat el korszakonként. A nyomon követéshez biztos támpontra volt szüksége: a szellem és ethosz egységére. Sokat köszönhetek neki. Nagy tanulmányából (Valóság, 1968. 1.) ismertem meg Sántha Kálmán életét. Belőle fikcionáltam a Ködlovas apa-figuráját. Vekerdi László ismerte legjobban Németh László életét és életművét. Ezért nyugtatott meg, hogy minekutána két könyvben foglalkoztam Németh megkerülhetetlen szerepével a huszadik századi irodalomban, Laci jogosnak ítélte éles bírálatomat a Kisebbségben-röl. Ő, aki feltétlen híve volt Németh Lászlónak, maga is ízekre szedte szét ezt a pamfletét, s még azt is leírta, hogy az én Tengerikavics- könyvemmel kellene együtt olvasni az új nemzedékeknek Budapesten, Kecskeméten, Szegeden, Tatabányán séta közben magyarázta, hogy az évszázados zsákutcák a parlamenti demokráciában is bezárulnak. Ültünk egymás mellett az egyik programon. Észrevettük, hogy egyforma a barna zakónk. Néztük egymást. Nem szóltunk. Később így dedikálta a Sorskérdések árnyékában című könyvét: „Sándor Ivánnak eszmei (és ruhái) azonosságunk jegyében, köszönettel, Laci". Sok mondatát idézhetném. „Én például - írta - attól a Forgács Pétertől tanultam meg, hogy mit jelent tudatosan magyarnak lenni, aki baráti körben utolérhetetlen kedvességgel, és némi cyranói öntudattal szeretett tréfálkozni (a Pápai Páriz Ferenc Népi Kollégium titkáraként) »ötezer éves« orrával..." Második lakiteleki találkozó 1988-ban. Ülünk a nagysátorban. Hallgatunk. „Érdemes maradni?" „Hát nem nagyon." Beülünk az öreg, sárga Wartburgjába. Indulunk Pest felé. Mint mindig, bosszankodva, gesztikulálva, hol tartja, hol elengedi a kormányt vezetés közben. Később írta: úgy látszik, „húsz-egynéhány éven túl egyszerűen nem illik tanulni, főleg nem politikusoknak és írástudóknak a saját hibáikból". Levendel László búcsúztatására nem sokkal a temetés előtt kérte fel Levendel lánya és veje. Barátjának, a nagy gyógyítónak, mint annyian mások, ő is sokat köszönhetett. Akárcsak az akkoriban pályacsúcson álló költő is, akit a család 55
