Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Takáts József: Az elsüllyedt almező (A hatvanéves Lengyel Andrásnak, tisztelettel)

szer majd szembe kell nézniük. Beöthy Zsolt 1901-es Kisfaludy Társaságban elmondott elnöki megnyitó előadásában például arról beszélt, hogy a modern irodalom két forrása a természettudomány és a társadalmi harc, s a fejlődés e tendenciáit nem lehet visszaszorítani, csak valamennyire „irányozni".26

Nem tudom, érdemes-e kritikai, tehát kanonikus céllal foglalkozni a konzervatív irodalommal. Némely nyugatos szerző nem volt olyan rossz véleménnyel a teljesítményükről, mint a későbbi irodalomtörténészek. Gyergyai Albert nagyra becsülte például Herczeg novelláit, különösen Arianna című kötetét; a művészetkritikus Farkas Zoltán nemrég közreadott visszaemlékezéseiben így írt Tormay Cécile művéről: „Az Emberek a kövek között pedig mindig egyik legszebb novellája lesz a magyar irodalomnak. "27 De ha kanonikus okaink nem volnának is a tanulmányozásra, történetiek mindenképpen vannak: ha az irodalom két „almezeje" közül az irodalomtörténet-írás csak az egyiknek a történetével foglalkozik, „ezáltal eltorzítja a mezőt és történetét", ahogyan Pierre Bourdieu írta. Persze itt nem magamról beszélek: e munka olyan kutatókra vár, akik jóval nagyobb anyagismerettel rendelkeznek a 20. század első fele magyar irodalmának társadalomtörténetében, mint aki e sorokat írta.

26 Beöthy Zsolt: Irodalmi fejlődés. In: uő: Romemlékek II. Beszédek. Budapest, Franklin, 1923.183-184.

27 Farkas Zoltán: Emlékeimből. Új Forrás, 2008/4.

50