Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Takáts József: Az elsüllyedt almező (A hatvanéves Lengyel Andrásnak, tisztelettel)

magyar irodalmi mezőjével is: az a konzervatívnak nevezett irodalom, amely a nyugatos, modernista irodalom ellenfele volt, mindenestül elsüllyedt. Amint (1944-1945 alatt, után) felszámolódott az intézményrendszere, és azok a társadalmi osztályok vagy rétegek is, amelyek a fogyasztói voltak, elvesztette minden esélyét arra, hogy számításba vegyék a magyar irodalmi kánon alakításakor. Noha e hatalmas, elsüllyedt szöveghalmaz az egyik legérdekesebb irodalomtörténeti jelenség a magyar irodalomban, egy-két embert leszámítva egyáltalán nem foglalkoznak vele a 20. századi magyar irodalom kutatói.2

Míg „az irodalom kettészakadásáról" készült két háború közti legerőteljesebb értelmezések (Horváth János Aranytól Adyig című füzete,3 a róla írott Schöpflin Aladár-kritika,4 Keresztury Dezső két 1930-as Magyar Szemle-tanulmánya,5 Schöpflin irodalomtörténete) társadalmi magyarázatok voltak, a mai (már jó ideje) uralkodó irodalomtörténeti magyarázatok szinte társadalommentesek. Lengyel András munkássága azonban kivétel. A Vasárnapi Kör „renegátja". A gondolkodó Ritoók Emmáról című nagy tanulmánya például az „eleve és lényegileg konfliktusos" „társadalomtörténeti határhelyzettel" magyarázza hősnőjének gondolkodói pályáját6. Interpretációja szerint Ritoók Emma műveltsége, képességei, szellemi vonzalmai miatt „nem kerülhetett összhangba azzal a társadalmi közeggel, amely elsődlegesen szocializálta", azaz „származási közösségével", az úri középosztály világával, ugyanakkor „az a társadalmi közeg pedig [az asszimilálódott zsidó értelmiség világa], amelyhez műveltsége, intellektuális törekvései közelítették, érzelmileg, habituálisan mindig idegen maradt számára". Lengyel értelmezésében e határhelyzetben a magyar társadalomfejlődés problémái nyilvánulnak meg: hogy „az iín. úri vagy történeti középosztály s az intellektuális pályákon mozgó asszimiláns zsidó polgárság összehangolódása nem következett be". Elemezve Ritoók konfliktusát, majd eltávolodását a Vasárnapi Körtől, ezt a következtetést vonja le: „Az intellektuális rokonságot fölszámolta a származási csoportok habituális különbsége."

„Az irodalom kettészakadásának"7 már a századelőn forgalomban voltak másféle társadalmi magyarázatai is, amelyek nem a „származási csoportok" eltérő „életvitelbeli, habituális és szubkulturális" (ezek Lengyel szavai) jellegére, hanem az elkülönülő intézményi beágyazottságra, s az ebből következő szellemi magatartásformákra hivatkoztak. Ignotusnak 1911-ben, a Nyugatban megjelent Jelentés a Farkas-Raskó-pályázatról című cikke éles hangú támadás az Akadémia ellen („huszonnyolc év alatt alig ment végbe egyéb irodalmi esemény az Akadémiában, mint Arany János és Gyulai Pál kiteríttetése")8, s egyben az egyetem, a gimnáziumok és az Akadémia, illetve az újságok világának a szembeállítása. Ignotus szerint a sajtó, az irodalom, a közönség „kilöki magából", „ellöki magától" az „élettel nem fejlődő, s fejlődéssel nem érző" szereplőket, „ellenben az egyetem vagy az Akadémia az

2 Korábbi tanulmányomban ugyanerről: Irodalmi folyóiratok kortárs kánonai. In: Fűzi László-Lengyel András (szerk.): Ilia. írások 70. születésnapjára. Szeged, Bába, 2004. 202.

3 Horváth 1921-ben kiadott füzetének, valamint Schöpflin irodalomtörténetének „társadalmi képzeletéről": Takáts József: Megfigyelt megfigyelők. In: uő: Ismerős idegen terep. Budapest, Kijárat, 2007. 92-114.

4 Schöpflin Aladár: Konzervatív kritika, fejlődő irodalom. Nyugat, 1921.1. 565-575.

5 Keresztury Dezső: Irodalmi életünk feszültségei. Magyar Szemle, 1930. VIII. kötet, 4. (32.) szám, 335-346., uő: Irodalmi életünk és társadalmunk. Magyar Szemle, 1930. IX. kötet, 2. (34.) szám, 115-126.

6 Lengyel András: A Vasárnapi Kör „renegátja". A gondolkodó Ritoók Emmáról. In: uő: Utak és csapdák. Budapest, Tekintet, 1994. 7-75. Az idézeteim a 9. és az 50. oldalról származnak.

7 Ez a kifejezés ugyan csak az 1927-es vitában vált központivá, de hasonló megfogalmazások már egy-másfél évtizeddel korábban is előfordultak.

8 Ignotus: Jelentés a Farkas-Raskó-pályázatról. In: uő: Ignotus válogatott írásai. Budapest, Szépirodalmi, 1969. 646.

43