Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Lengyel András: Az író-életrajz: egy ősi forma mai lehetőségei (Újabb lapok egy műhelynaplóból)

zatlanság bizonyos (a science szemszögéből elfogadhatatlan) eleme. A nyitva maradottság, a lezárhatatlanság. Ám az életrajz - a maga szükségképpeni korlátái ellenére - éppen a történetileg kibontakozó, és újra meg újra megszerveződő emberismeret azon lehetőségeit ostromolja, amelyet ugyan el nem érhet, de amelyet mégis meg kell közelítenie, ha érteni akarja a történeti embert.

Az analitikus ész és a filológusi valóságérzékenység, ha szövetséget köt, valami lényegeset tud kimondani a mindig csak történetileg létező emberről, alkotásairól, s legfőbb teljesítményéről, az általa is folyamatosan formált emberiét éppen aktuális lényegéről.

Mert az ember, más és más korban, térben és körülmények közt, mindig más és más ember. Az „antropológiai állandó" valójában maga a történetileg meghatározott folyamatos változás. S mint ilyen, nem ismerhető meg „végleg", egyszer s mindenkorra.

41