Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Szabó Gábor: Április 14., mint június 16. (Esterházy Péter 60. születésnapjára)
Az Egy nehéz nap éjszakája a szülés és a születés aktusainak egymásba játszatásával újabb lehetőségeket is nyit az értelmezésben. A szöveg második része ugyanis az anya alakján át a vajúdás kínjait, a szülés teremtő aktusát részletezi, jóllehet a születésnap és a szülés napja elvileg különböző jelentéstartományokat körvonalaz, hiszen az egyiknek a gyerek, a másiknak az anya a főszereplője. A szöveg viszont azzal mossa el ezt a különbséget, hogy a szülést a szöveg világraho- zatalaként dramatizálja, következésképp a szöveg és a megszülető „én" (a „szerző", aki mindeközben a mű létrehozója és „terméke") azonosíthatóvá lesz. Egymásba tükrözésük hozza világra a szövegként felfogott szubjektum és a szubjektumként viselkedő és jellemezhető szöveg képzetét, vagyis azt az énminőséget, amely Esterházy életművének mindmáig állandósult toposza. A szülés-születés kérdésköre mindemellett a szöveg, sőt az Esterházy-életmű szoros határain túlmutatva a bábáskodás (szókratészi) tevékenysége értelmében is felfogható, figyelembe véve Esterházy prózájának rendkívüli hatását a kortársi poétikák világra segítésében. A születés Esterházy-féle szcénájában, úgy tűnik, minden szerep szerepek sorát foglalja magába, egyszerre fejez ki és leplez megosztottságot, szembenállást és széttartást. A szöveg már érintett formajegyei mellett, amelyek elrendezik az április 14-i Világnap dramaturgiáját, és a ready-made szövegelemek frivol és esetlegesnek ható montírozásával mintegy a commedia dell'arte spontaneitásának könnyedségével ruházzák fel, a színház gondolatköre tárgyszerűen is megjelenik a szövegben. Több alkalommal is szóba kerül ugyanis Szergej Obrazcov Sztálin-díjas bábművész, színházi vezető és rendező, egyszer egy fiktív (?) levélrészlet emlékezik meg bölcs humanizmusáról, aztán a törzsszöveg tudósít a bábos magyarországi látogatásáról, a történet végén pedig az „Obrazcov él!" lelkes felkiáltása nyugtathatja meg az aggódó olvasókat. (Mely mondat szintén csak az utólagosság pozíciójából íródhat vissza a szöveg jelenébe.) Kézenfekvőnek tűnik Obrazcov szerepeltetését első körben a szöveg poétikai tudatosságának belső tükreként, azaz - ironikusan - a Világnap dramaturgiáját egy univerzális rendező utasítására létrejövő premierként értelmezni. Mindemellett pedig az Egy nehéz nap... szereplőgárdájának gépies lelkesedése, irányított, megkoreografált ambíciói, a tudósítások dinamikussá stilizált retorikájának mechanikus csikorgása egy óriási marionettszínpad képzetét keltve kapcsolódhat a bábszínház képzetéhez. A bábszínházhoz fűződő szimbolikus asszociációk révén - mint a manipuláció, a személyiség és a szabad akarat elvesztése, a kiszolgáltatottság és a hatalom viszonyrendszere, a cselekvések irányítottsága - Obrazcov alakja tágabb vonatkozási keretbe is helyezhető, azaz egy korszak metaforikus jellemzésének szolgálatába állítható. Ráadásul az „Obrazcov él!" figyelmeztetése alapján joggal feltételezhető, hogy nemcsak a születés időpillanatának teret adó korszakra, de a szöveg íródásának jelenére nézvést is érvényesíthető módon. A keresztül-kasul manipulált és ideologizált kelet-európai létezés ábrázolása Esterházy több művében is visszavezethető erre a bábszínház-metaforára, pontos szöveghelyek említése nélkül most csak a Bevezetés.... lapszélein rengetegszer felbukkanó, üres pillantású babafej képére utalnék, ami a kötet egészét a bábszerű létezés egzisztenciális terébe helyezi, a Daisy bábjátékváltozatára, vagy mondjuk a - szintén egy születésnapra koncentráló - Búcsúszimfóniára, ahol az Apa (többek közt) bábként neveződik meg. És arról is érdemes megemlékezni, hogy Vallai Péter annak idején fergeteges bábjátékként szcenírozta Esterházy Spionnovella című szövegét. Poétikai szinten pedig, ismét csak általánosságban utalva az életmű egészére, a báb és a bábos, tárgy és használója, a manipulátor és a manipulált kettősségei úgy mosódnak 9
