Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
A határzár eltüntetése és az NDK-s menekültek áttörése egy pillanatra a világfigyelem középpontjába állította ezt a határszakaszt, a határzár megszüntetése a kétpólusú világrend felszámolódási folyamatának kiemelkedő jelentőségű része volt. 3. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavart bennünket a határ. Utazni sehova nem utaztunk, így kapcsolatba sem kerültünk vele. Gyerekkoromban engem inkább az zavart, hogy nem mehettem ki a Fertőre, feltűnt, akkor már diák voltam, hogy a soproniaknak is engedélyt kell kérniük, ha fürödni akartak menni a tóhoz. Később, egyetemistaként már bántotta az önérzetemet, ha a vonaton az igazolványomat kérték, ám megszoktam ezt is, mint annyi mást. Gondolkodásunk Sopronig terjedt, talán föl sem merült senkiben, hogy valamikor Bécsbe is elmehetnénk. Nem is mentünk sehova, csak oda, ahol dolgunk volt. Városnézés, nyaralás, eszünkbe sem jutottak ezek. Mondják, a települések mellett a táj elemei segítenek a magunk világának meghatározásánál. Hegyek, vizek, ezek a táj meghatározó elemei. A hegyek ezen a tájon Sopronnál kezdődtek, sok közünk nem volt hozzájuk, mi még a síkon laktunk. Ha igen, akkor annyi, hogy időnként kirándultunk a Károly-magaslatra, a kilátót a vonatból is láttuk. A hegyek tőlünk nem látszottak, a róluk lezúduló szeleket éreztük csak. Nálunk mindig fújt a szél. A vizek közül a Fertő volt a meghatározó elem. Régen inkább, mint most, de még a mi kistájunkat is hívhatták volna a Fertő vidékének. Régen a Fertő nagyobb területet rántott magához, ekkorra már csak a partján lévő települések tartoztak közvetlenül hozzá. Ahogy a Sopron környéki hegyeket, úgy a Fertőt sem láttam gyerekkoromban, hozzánk Sopronból egy patak, az Ikva jutott el, a kertünk alatt folyt, a partján lehetett ábrándozni az érről és az óceánról. Egyszer, jóval később, már majdnem felnőttként úgy intéztük a dolgainkat, hogy nem a megszokott úton, hanem a tóparthoz közelin mentünk be a városba, amit akkor láttam belőle, máig az az emlékem róla. Ezekben a feljegyzésekben a Fertő, Magyarország második tava a hiányával van jelen. Területe 310 négyzetkilométer, ennek negyede tartozik Magyarországhoz. A Fertő mára nagymértékben elmocsarasodott, nádasok borítják. Az, hogy rajta keresztül húzódik a magyar-osztrák határvonal, az ötvenes évektől, s 1956 után is különösen fontossá tette az őrzését. 4. A mi életünk otthon zajlott, s csak ha kellett, akkor a városban, akkor is egy vagy két órára, vagy egy délelőttre, soha sem tovább, mint ahogy az éppen fontos intéznivalónkat elintéztük. S a két világ közötti úton, vagy inkább vasúton. Az országút betoncsíkja és a vasútvonal az említett földnyelv középvonalában haladt. 22
