Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Sándor Iván: A történet kezdete (Egy új regény első mondatainak anatómiája)
Sándor Iván A történet kezdete- egy új regény első mondatainak anatómiája Mi sűrűsödik a másodperc tört részében, amelyben felvillan egy regény első mondata? Borbély Szilárd is beszél arról (Parnasszus 2009/IV., beszélgetőtárs Bedecs László), amit az elmúló évtizedben próbáltam megközelíteni: a világ nem olyan, amilyennek a felvilágosodás óta gondoljuk, „a nyelv - mondja -, amelyet használunk, nem tud arról, hogy a világ egészen más... illúziók azok a jogok, amelyekben hiszünk: dőreség bízni a törvényben, az erkölcsben, hinni a jövő győzelmében Borbély Szilárd egyike azoknak az íróknak, akik radikális következtetésekre jutottak arról a váltásról, amely a humanista kultúrakorszak letűnésével olyan szakadékot nyitott, aminek immár az innenső partján vagyunk, ám még a korábbi fogalmakkal, nyelvvel keressük a megváltozott lényegiségeket. A sáv, amelyben az európai gondolkodás, történettudomány, korfelismerő irodalom „dolgozik", két évtizede szűkül-tágul. Ennek a dinamikának tűrő-teljesítő képessége is határponthoz érkezett. A tudásnak, a művészetnek olyan környezetben kellene továbblépni, amelyben a történelem (a demokrácia formaváltozásai), a nyelv (mint a jó-rossz, rámutatás-meghamisítás, értelmezés-gyűlöletkeltés), a regény (tanúságtétel-történet-visszanyerés, szellemi üzenet) új létfeltételek között találja magát. Érdemes a felvilágosodás értékvilágán túlra az antikig is visszanézni, és szembenézni azzal a megrendítő újdonsággal, hogy az európai kultúra évezredes alapjait képező szellemi-erkölcsi értékek működésképtelenek. Azt a kérdést is feltehetjük, hogy a saját korukban vajon működtek-e, s mennyiben volt csak illúzió, hogy a hajdani vérrel, árulással, mocsokkal teli Athénban a katarzis, az önszembenézés, a város egysége érvényesülhetett. Az ilyen szembenézés új lehetőségeket nyit meg az emlékezésstruktúrák alkalmazásában. Abban is, hogy az információs korszakban miképpen formálódhatnak az újabb poétikai változatok. Jogosan mondjuk az elmúlt hatvanöt esztendőt Auschwitz utáni korszaknak. Az európai civilizáció sok ponton, a közép-európai, a magyar csak töredékesen vagy sehogy sem nézett szembe azzal, hogy ez mit jelent. A történettudomány 3
