Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Szeredás András: Egy kecskeméti hungarikum (Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió)
Hamar fölismeri, hogy még a legjobb alkotóközösséget is kátyúba viheti a vidéki provincializmus, ha nem nyit ajtót-ablakot kifelé, az ismert határokon és hatásokon túlra. A nemzetközi kulturális csereforgalom olyan sikeres helyi példája is erre bátorítja, mint a kecskeméti Kodály Intézet működése. A kecskeméti rajzfilmesek a Soros Alapítvány támogatásával nemzetközi ösztöndíjrendszert alakítanak ki, és 1980-tól már fogadnak olyan (bentlakásos) pályázókat, mint a belga Luc Degryse (aki Mikulás filmötlete alapján készít önálló filmet), vagy a kanadai Francine Léger, aki a stúdió egyik alapelvének, a tradíciók ápolásának szellemében québeci francia dalokból merít ihletet rajzfilmjéhez. A rákövetkező években aztán utak nyílnak a kecskemétiek számára egyebek közt Kanada, Németország, Franciaország, Írország felé, és a koprodukciók különféle formái alakulnak ki. A stúdió egyre inkább fiiggetlen alkotóműhellyé válik, amíg aztán a 70-es évek végén a jogi lehetősége is megteremtődik annak, hogy önálló vállalattá alakuljon. A dolgok logikája ezt diktálná. Mikulás, aki selfmademanként anélkül kezdi és fejleszti ki a vállalkozást, hogy ehhez bármiféle kereskedelmi vagy közgazdasági diplomája lenne, ezen a ponton határozatlan. Ezt nem tűzte ki maga elé stratégiai célként. A végső lökést az önállósodáshoz ezért nem a belső elhatározás adja, hanem a rendszerváltás, a fönnmaradás kényszere. A kecskeméti animációs műhely, amely emancipálódását szellemileg már megalapozta, 1991-ben (az osztozkodás összes nyűgével) leválik a Pannóniáról és gazdaságilag is önálló állami vállalat lesz. 1993-ban pedig, miután alapító tagjai (harmincvalahányan) kárpótlási jegyekkel kivásárolják az APV Rt-től a stúdió 63%-os tulajdonrészét, a városi önkormányzat üzletrészével kiegészítve megalakítják a Kecskemétfilm Kft-t. Megőrzik a munkahelyet és a szellemi műhelyt. A kecskeméti stúdió (Zágrábbal, Szófiával, Bukaresttel összevetve) szinte az egyetlen stúdió, amelyet nem vásárolnak föl ekkoriban amerikai vagy német vállalkozók. Az 1993-as év jelentős fordulatot hoz még egy szempontból. Tovább színesedik és gazdagodik a stúdióról kialakult kép. Kecskemét (Matolcsy György évtizedekkel korábbi elképzelését megvalósítva) már 1985-ben találkozóhelye az animációs művészeteknek. Előbb csak a forgalmazási szempontból meglehetősen mostoha sorsú magyar animációs filmek háromévenkénti szemléjének ad otthont, majd Mikulás (és fesztiválstábjának) szívós előkészítő munkájának és szervezőkészségének köszönhetően 1993-tól világfesztiválokat rendez, 2005-től kétévente. A magyarokon kívül megfordul, bemutatkozik és eszmét cserélt és cserél itt az animációs művészet színe-java John Halastól Norsteinig, Svankmajertől Murakamiig, Jannik Hastruptől Priít Pämig. S miközben a programban szereplő országok és filmek száma egyre nő, megmarad az az alapelv, hogy a Disney-féle szirupos világ és a távolkeleti giccsek helyett felhívják a figyelmet a magyar és külföldi animáció eredetiséget és megújulást képviselő műveire. Az animációs film hazai helyzete és funkciója sokat változott a stúdió születése óta. Kivonult a területről a legnagyobb megrendelő és „animátor", a televízió. A legnagyobb alapítványok (MMKA, NKA) filmekhez nyújtanak támogatást - intézmények fenntartásához és fejlesztéséhez nem. Márpedig erre - Mikulás szerint - nagy szükség lenne. A számítógépes, a mobil technika megjelenésével ma bárki, bárhol készíthet animációs filmet, akár kis és még kisebb anyagi és szellemi befektetéssel. Mikulás stúdiója ma gyakorlatilag az egyetlen túlélő animációs műhely. Vezetője a szakma utolsó mohikánja. További létezésükhöz a felsoroltakon túl a legnyomósabb érv (és itt visszakanyarodunk a Soóky Andrea alkotó szerkesztésében, gazdag képanyagot is kínáló albumhoz) az a felsorolt több száz film, ami Kecskeméten készült el. Népszerű és külföldön is kedvelt sorozatok, számos fesztiváldíjat elnyert egyedi alkotások. Dizseri Eszter könyve ebben az értelemben nem pontot, hanem felkiáltójelet tesz a kecskeméti rajzfilmstúdió eddigi történetének végére. (Balassi Kiadó, 2009) 110
