Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falurész, falurész-tudat, falurész-autonómia (Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII–XX. században)

nyugati szélén fekszik, az Erdővidék települése, melynek lakói unitárius székelyek. A gyűjtőmunka során a hagyományos paraszti gazdálkodás és a faluközösség önigazgatásának rendje került a középpontba. A parasztközösség önigazgatása egy erdélyi faluban (1986) dmű tanulmányában elemzi a felsőrákosi közbirtokosság működésének sajátosságait, tevékenységi területeit: az erdőbirtoklás, az erdőhasználat, a legelő és a legeltetés rendjének szabályozását, felügyeletét, a határfelügyeletet, a nyomáskényszer felügyeletét, valamint a közmunkák szervezését - mindez a falu népének életében nagyfokú szervezettséget biztosított a hagyományos paraszti gazdálkodás időszakában.

Tudományos fantáziájának újabb és újabb kérdésfelvetései, tervei az 1990-es évek elején már kutatási programmá szélesedtek. E kutatómunka első jelentős állomása annak a néprajzi gyűjtőtábomak a megszervezése volt, melynek gondolata egy hivatalos tanulmányút kapcsán fogalmazódott meg benne. Ehhez kapcsolódva 1991-1998 között Bács-Kiskun megyei néprajzkutatók és néhány helybeli kutató végzett néprajzi terepmunkát Székelyvarságon, melynek népe a környékbeli havasok szórványtelepeiből szerveződött önálló tanyaközséggé - e munka eredményei a Havasalja havasa (1998) című tanulmánykötetben jelentek meg. Majd néhány év múlva, 2001-ben újabb, ezúttal magyar-román kutatócsoportot szervezett, akik az Álba megyei Magyarlapád községhez tartozó falvak - Lapád, Bece, Bagó, Asszonynépe, Fugád, Kisakna, Vadverem - népéletét vizsgálták a 2002-2003 közötti időszakban. Ennek a munkának az eredménye a Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádról és környékéről dmű kötet (2007).

A Havasalja havasa (1998) című tanulmánykötetben Székelyvarság egy-egy néprajzi sajátosságát mutatják be a kutatómunka résztvevői. Ebben a könyvben szerepel Bárth János A varsági hegyi tanyák múltja és településrendje című tanulmánya, mely nem egyszerűen a kutatás végeredménye, hanem egy másfél évtizedes történeti-néprajzi kutatás nyitánya lett. A székelyvarsági tanyavilág történetének vázlata (1998) címen is megjelent egy rövid összefoglalás. A szerző a magyar Alföldön végzett tanyakutatásai után a székelyföldi szórványtelepüléseket, a hegyi tanyákat fedezte fel a magyarságtudomány számára. A Havasalja havasa című kötetben olvasható munkája jelentősen átdolgozott és egy társadalomnéprajzi fejezettel kiegészített változata már önálló könyv alakjában jelent meg. A Varság, a székely tanyaközség (2001) című tanulmánykötetben először Varság anyaközségének, Oroszhegynek a történetét ismerhetjük meg, majd a szerző azt a történelmi folyamatot szemlélteti, hogy az oroszhegyi havasok népének önszerveződése, társadalmasulása hogyan vezetett Varság tanyaközség kialakulásához. Bemutatja a hegyi szórványtelepülés tanyahálózatának sajátosságait, a szórt telephelyek néprajzi arculatát.

Néhány esztendő elmúltával a Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyománya (2006) című önálló kötet jelzi a székelyvarsági kutatások egyik legutóbbi, fontos állomását. A varsági katolikus magyar nép mindennapjainak és ünnepeinek vallási mozzanatait, a vallási kultuszhelyeket és a vallásos népköltészetet ismerhetjük meg könnyen áttekinthető, módszertani szempontból korszerű rendszerbe foglalva. A magyar vallási néprajzi szakirodalomban eddig még nem jelent meg ehhez hasonló nagyságrendű, egyetlen település vallási népéletét a maga sokszínűségében, tematikus teljességében feldolgozó munka.

„A havasszélen egy magas plateaun fekszik Oroszhegy, oly magasságban, mint kevés faluja Európának. Madártávlatban látszik innen egész Erdély, s gyakran a nap dics-sugárai tündökölnek e falun, midőn lenn az egész vidék ködlepel alatt dereng... e falunak éléskamrája azon roppant kiterjedésű havas, mely itt kezdődve, több négyszög mértfóld kiterjedésben Gyergyó és Sófalváig rúg. Az e havas közötti irtásokat Szállásnak nevezik, itt van mindenkinek a havasi lakása, pajtája, itt él e falu népe nyaranta, itt legelteti nyáját, itt csinálja a téli széna készletét, mert e nép főleg marhatenyésztéssel foglalkozik.így ír róla Orbán Balázs a XIX. század második felében.

Bárth János a Bálint Anna házassága. Havasalji székely életkép a XVIII. század végén (1999) című írását életműve három legfontosabb tanulmánya közé sorolja - azért, mert ebből megtudható, hogy történeti források alapján hogyan lehet népéletet írni. A helyszín Oroszhegy, melynek népe a későbbi Székelyvarságot alkotja. Egy leányt, Bálint Annát férjhez kényszerítenek, de elhagyja férjét. Az egyházi per anyaga, a tanúvallomások nyomán feltárul a korabeli társadalom képe. A szerző egy házassági per elemzésével kísérletet tesz arra, hogy a XVIII. század végi székely falusi hétköznapokat felvillantsa. A vallomásokból Oroszhegy és Szentkirály képében az olvasó elé tárni a havasalji falu a templommal, az életnek nevezett telekkel, a telkeken álló házakkal, csűrökkel, az épített falun kívül elterülő szántóföldekkel, kaszálókkal, a Görgényi-hegység déli nyúlványát jelentő havasi erdőkkel. A vallomásokban többször is említik e táj legfontosabb paraszti munkáit, a szénakaszálást és a szénagyűjtést, mely az állatok téli élelmezését szolgálta. A per során megszólaló emberek visszaemlékezé100