Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Hász Róbert: Júliával az út
Amatőr munkának látszott. Vele szemközt sokágú ruhafogas álldogált magányosan, rajta szürke, gyűrött esőkabáttal. Szőnyeg sem volt a padlón, csak a sima, csillogó sárga parketta a lábunk alatt. Sötétkék hátizsákom a földön hevert, közvetlenül az akasztó tövében. Oly kirívóan, oda nem illőn virított ebben az egysíkú fehérségben, hogy szinte késztetést éreztem fölkapni onnan. Őszi bácsi érzékelte tétova zavaromat, mert így szólt:- Nem a szegénység vagy a restség akadályozott meg abban, hogy megtöltsem a földszintet mindenféle kacattal. Lett volna mivel, ha akarom. De nekem így tetszik. Gyere, megmutatom a szobádat! Jobbról lépcsősor indult fölfelé. A lépcsőfeljáró szűk volt és sötét. Őszi bácsi előrement.- A szobád a második emeleten van. Meg sem álltunk az első szinten. A másodikra érve kicsiny előtérben találtam magam. Itt már volt szőnyeg, egy dohányzóasztalka, két fotel. Akár egy váróteremben. Kinyitotta a legközelebbi ajtót és betessékelt.- Aranyos - mondtam, miután körülnéztem bent.- Örülök, ha tetszik. Megpróbáltam lakhatóvá tenni, remélem, valamennyire sikerült. Én ennél sokkal kevesebbel is beérem, de egy mai fiatal hölgynek nyilván más igényei vannak. Pihenjél, rendezkedj be, aztán ha kedved tartja, nézz le hozzám. A konyha és az ebédlő az első emeleten van. Odalenn találkozunk. Becsukta maga mögött az ajtót. Én meg ledobtam a földre a hátizsákomat és birtokba vettem a szobát. Kipróbáltam a kényelmes, széles ágyat, bekapcsoltam az éjjeliszekrénykén az aprócska tranzisztoros rádiót. Digitális kijelzője az órát és a percet is mutatta. Amikor a helyi adó megszólalt, éppen hét óra ötvenkettő volt. Az ablak előtt egy íróasztal állt székkel, az ággyal szemközti falnál ruhás- szekrény, arrébb valami komódféleség, meg egy másik ajtó, ami megelégedésemre egy fürdőszobára nyílt. Saját, külön fürdőszobám volt. Igaz, csak egy zuhanykabinnal meg egy mosdókagylóval, de nem is kívántam ennél többet. A kollégiumban négy szobára, nyolc emberre jutott egy fürdőszoba, ahhoz képest ez maga volt a fényűzés. Kipakoltam a hátizsákomat, találtam benne egy kis üveg üdítőt, leültem, megittam, elszívtam mellé egy cigit. Végiggondoltam magamban újra, mit is keresek itt. Egy dolog elindulni valahova, úton lenni, megint más megérkezni. Valami véget ért, és valaminek el kellett kezdődnie. Tíz percet ültem az ágy szélén, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy milyen hosszú idő áll előttem. Egyelőre fogalmam sem volt, mivel fog kitelni. Pillanatnyilag arra vágytam leginkább, hogy este legyen és magamra maradjak. Hanyatt dőltem az ágyon és behunytam a szemem. Elszenderedtem. Mikor újra fölnéztem, az óra nyolc harminckettőt mutatott. Gyorsan felkeltem, sebtében lemostam az arcomat, hogy kicsit magamhoz térjek. Kiléptem a folyosóra, és meglátva a csukott ajtókat, nem tudtam ellenállni a kíváncsiságnak. Sorra benyitottam mindegyikbe. Mind üres volt, tisztára üres. A falak fehérek és csupaszok, mint odalent a hall. Csak a legutolsó ajtót nem tudtam kinyitni, az ugyanis zárva volt. 22
