Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Simoncsics Péter: Egyéniség és professzionalizmus (Lotz Jánosról és Weöres Sándorról)
csilambo bugle he 'haj' 'vér' 'téged' és így tovább Szintakszis (i) ni musztasz A ni ige előtt tagadószó, (ii) Dzsá gulbe rár kicsere 'nem őriztél' vs. gulmo ni 'ne adjon' ige után tiltószó. 'Szél völgye farkas fészke' Nem dönthető el egyértelműen, mert a versben nincs más birtokos szerkezet, amivel ezek összevethetők lehetnének, hogy a birtokos szerkezet a magyarhoz hasonló sorrendű-e (birtokos-birtok), azaz a szótárban dzsá 'szél', rár 'farkas', gulb-e 'völgy-e', kicser-e 'fészk-e' kell, hogy szerepeljen, avagy latinos jellegű (birtok-birtokos), s akkor a szótár így alakul: gulb[a] 'szél', kicser[a] 'farkas', dzsá 'völgy', rár 'fészek'. Megjegyzés: első esetben gulb-e és kicser-e utolsó morfémája egyes szám harmadik személyű birtokos személyjel, mint a magyarban 'völgy-e', 'fészk-e', második esetben pedig a birtokos eset (genitívusz) -e ragja, s ilyenkor (latin tanulmányaim „beszűrődéseként") -a töveket föltételezek: ?gulba? 'szél', ?kicsera? 'farkas' alanyesetben (nominatívuszban). Ez a kétértelműség illik a költészet lényegéhez, mivel, egy bizonyos fölfogás szerint, a kétértelműség a költészet lényegéhez tartozik, s ettől különbözteti meg magát a tudomány azzal, hogy ideálisan a szavak, terminusok egyértelműségére törekszik. A fenti dilemma rámutat arra is, hogy szótár és szintakszis nincsen egymástól vízhatlan fallal elválasztva, hanem hatnak egymásra, korrelációban állnak egymással. Amiből most mutatványt láthattunk, annak egészét, a „barbár nyelv" grammatikáját - háttérmunkaként - Weöres Sándornak meg kellett konstruálnia, hogy ezt a fantasztikus ikerkompozíciót létrehozhassa. Ez nem non-sense költészet, nem blődli, nem halandzsa, hiszen láttuk, hogy minden egyes elemének, (morfémájának) jelentése van, mert magyar párjával való izomorfizmusából következően jelentést tulajdonítunk neki, amit azért tehetünk meg, mert építőanyagát, ezt a „barbár nyelvet" alkotója jól megcsinálta. Ez pedig noírjutc: 'költészet', mégpedig a szó eredeti, görög jelentésében, a noiéco ige ugyanis, amiből a poézis és a poéta szavak származnak, azt jelenti 'csinál, készít'. 5. A költészet tehát mesterség, ami láthattuk, nem nélkülözheti olykor a tudomány eszköztárát sem. A műalkotás megközelíthető a tudomány felől, ahogy Lotz János tanulmánya példázza, és megközelíthető a művészet felől, ahogy Weöres Sándornál láttuk. Ők igazi mesterek voltak: jól csinálták, amit csináltak, ettől lett művészetük igaz és tudományuk szép. Irodalom Kontra György: Karácsony Sándor, a nagyhírű professzor. 2. kiadás. Karácsony Sándor Művelődési Társaság - Gondolat, Földes - Budapest, 2009 Kosztolányi Dezső: Levelek - Naplók. Osiris Kiadó, Budapest, 1998 Lotz János: The structure of the Sonetti a corona of Attila József. Acta Universitatis Stockholmiensis - Studia Hungarica Stockholmiensia I. Stockholm, 1965. Magyarul: József Attila szonettkoszorújának szerkezete. In: Lotz János: Szonettkoszorú a nyelvről. Válogatta és szerkesztette - Lotz János közreműködésével - Szépe György. Gondolat, Budapest, 1976: 258-272. Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1-1II. Magvető, Budapest, 1986 85
