Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - Surányi Dezső: Kecskeméti baracksirató (A tradíció még feltámasztható?)

A bokrok kiirtása, a legeltetés nagy állatcsapatokkal és a homok szántónak való feltörése súlyos károkat okozott a tájban. Ráadásul ebben a periódusban száraz és hideg időszak köszöntött a Kárpát-medencére (ún. kis jégkorszak). 1792-ben Ballószögön erdőt telepítettek, 1812-ben Csalánostóban is már szőlőnek mérik ki a homokot. így 1810-1840 között 1600 kh szőlőnek, 1913-ban már 5000 kh, majd az 1930-as években elérte a 12 ezer kh-t. 4074 kh erdőnek szánt terület is kiosztásra került (Bende 1934).

De azért a változás elég lassú volt, ebben az időszakban beszéltek az emberek Csongrádon az „alpári esőről", ami a homokverést jelentette, és még az 1950-es években is jelentkezett. Bizonyosan al8-19. századi magyarázat a gazdák körében is módosult, ugyanis erdőégetés és -irtás, túllegeltetés, vadvizek lecsapolása nem volt etnospecifikus (a törökök miatti). Viszont a felparcellázott, betelepített és megszelídített homokon a szőlőkben a csőszök sok munkát találtak, mert „a deákok a fiatal szőlőhajtásokat és gyümölcsfák ágait letörik, letapogják." Pedig más szőlőtőkéjének, gyümölcsfájának kivágásáért, a termés meglopásáért fizikai büntetés járt (megvesszőzés), máskor enyhébb esetben meg pénzbüntetés (Szabó, 29. o.).

A szőlőbeli gyümölcsfák tekintélyes bevételt biztosítottak; volt olyan vélemény, hogy többet hoztak a gazdáknak, mint maga a szőlő. Wellmann, Für és mások szerint a 17. századtól növekvő szerepet játszottak a fák a Duna-Tisza köze homokján. Ugyanis minden földesúri tiltás dacára gyümölcsfákat telepítettek a szőlőkbe, ami nem adózott. A két kultúra kedveltségét a gazdasági előnyökön túl az is növelte, hogy a kétszintes termesztésben a szőlő, mint cserjeszint és a fák, mint lombkoronás szint nagyobb védettséget biztosított a tavaszi fagyok ellen, mint a puszta homokfelszín. Okkal írta Erdei: „A gyümölcstermelés mindhárom helyen (Cegléden, Nagykőrösön és Kecskeméten) hosszú időn keresztül a szőlő tartozéka volt... ebben messze elől járt Kecskemét." Mint Für Lajos a monográfiában kimutatta, a város körül egy hold szőlőben átlag 80-90 db gyümölcsfa is volt, meghaladva a másik két várost és Szegedet. A '30-as években azonban a fák száma lecsökkent, ugyanis mint árnyék és művelési akadály - a szőlő sikeres termesztését gátolták.

A homokmegkötési program 2. szakasza szinte egybeesett a folyók és a belvízszabályozási munkálatokkal. „A homok segítette a szőlő- és gyümölcstermelés kifejlődését, a kerti kultúra pedig bőven buzogó forrása lett mindhárom város társadalmában a fölemelkedésnek és a polgárosodásnak." (Erdei, 75. o.) A kertek terményei különleges termékek. A táj ízén kívül egyéni kezek munkája van bennük; a termelői szándék, tervszerűség és műgond jelentkezik a termelésben. A szegedi paprika, a makói hagyma, a kecskeméti barack, a körösi meggy, a tokaji bor vagy a harleemi tulipán márkája egy-egy szerzői jogot véd - írta Erdei a Futóhomokban (120. o.). A gyümölcstermelés a három városban hosszú időn keresztül a szőlő társa volt, és ebben a formában a körösi meggy vitte a legtöbbre (124. o.).

A két világháború közötti időszakban egy-két árucikkben szinte korlátlan lehetőséget észlelt a szociológia (nyári alma, barack, meggy), más cikkeknél viszont súlyos zavarok jelentkeztek a hektikus termelés miatt (uborka, saláta, szőlő, bor). Úgy vélte Erdei, hogy csak úgy küzdheti át rajtuk magát a termelés, ha megtanulja a fegyelmet, egységes irányítást és rugalmas alkalmazkodást a piac kívánalmaihoz. (Ez mára is érvényes...) A szabad versengés idején megtalálta a három város a legjobb utakat, most az irányítás és alkalmazkodás idején is meg kell találnia a legjobb szervezeti formákat, mert nincs más közösség ebben az országban, amely ezt több reménnyel megkísérelhetné, mint a mezővárosok (124-125. o.). Téves elképzelések vannak arról, hogy Kecskemét hírét milyen társadalmi réteg alapozta meg, pedig 1930-ban a kecskeméti lakosságnak csak 22%-a volt őstermelő, 43%-a ipari foglalkozású... a tisztviselők és a szabadfoglalkozásúak is igen sokat tettek ezért a hírnévért.

/

73