Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Vörös István: A víz kísértetei Nagymarosnál; Nem mi nem ő; Nem mi nem minket; Mérlegek harca; Várj! Hiszen épp (versek)

Hit. Öröm. Teremtőerő. Úristen, talán még egy ember se

jön össze belőletek.

Belőlünk. De én - bár nem illik - kiveszem magam, közületek. Magamból is. A versben beszéljen tényleg más.

Én. Aki átlát rajtam.

Rajtatok. Nem-mi nem minket teremtett meg valamikor.

Mérlegek harca

A lányom kutyát akar.

Már el is nevezte Dámának. Most egy nyaláb nejlont hordoz a lakásban - zöld kutya. Az egyensúlyt keresi mindenki,

de keresés közben a másik egyensúlyát felborítjuk, felborítjátok. Egymásnak ütődő mérlegek, egymást löködő mérlegek, Egymással harcoló mérlegek.

Kos. Skorpió. Nyilas.

És köztük Halak, Szűz.

A zöld kutya a bőr- garnitúrán hever.

Valamit most akarok eldönteni, előttetek, ami nem tartozik rátok.

Ha tudják, hogy én szülétek meg, választott volna-e bárki engem ?