Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A kocsma szerepe egy hódoltsági mezővárosban

mellett a cselédek kötelmeinek lejárta és az újabb szolgálat megkezdése közötti néhány nap ugyancsak több száz embert csábított a kocsmába.

A középkori örökség, hagyomány szerint a mezővárosokban az évenként választott tisztségviselők nem kaptak fizetséget. A hivatali idő, a munkabeosztás mai szabályozottsága ismeretlen volt. Bár ezekben az évtizedekben a tanács rendszerint hetenként csak egyszer ülésezett, a háborús, vagy szinte háborús körülmények között a bírák, a jegyzők a váratlan feladatok ellátása érdekében csaknem folyamatosan dolgoztak és készenlétben álltak. A rendkívüli körülmények között a főbíró munkáját segítették az esküdtek is, akik a kisbírákkal és a tizedesekkel együtt írták össze a gabona- és a bortizedet, hajtották be az adókat, kényszerítették ki az igás és a gyalog-robot végzését. Ezért a közösség legalább ellátásukat igyekezett biztosítani. Ennek érdekében a tanács konyhát tartott fenn, ahol étkezésük biztosítva volt. Ennek szokásrendjét, hangulatát egy gunyoros hangvételű ver- sezet is megörökítette.

Új esztendő érközvén, fordula tavaszra,

Egykori vígások fordula[nak] nagy búra.

Az város szörte széllyel, uccáról uccára Az urak dolga miatt széjjel az jobbágynak, (sic!)

Bírák nem érközének meg csak ételhöz is,

Az nagy fáradtság miatt megepedt torkok is.

Gondolván, jóllakhatnak még csak estvére is,

Hogy mindenféle jutna még az szolgáknak is.

Megkészíté az szakács sok szép új étkeket,

Foghagymával az csukát, tárkonyos gyömbérrel Az sületlen bárányhús, tikhús fekete lével,

Az sós ponty fő dévérrel, csikó hús jó lével.

Az sok friss ételeknek ki tudná meg számát,

Kevés volt ki dicsérte, kinek ötté száját.

Egyik bíró peniglen dicsérte szakácsát,

Hogy megholta után is elvönné jutalmát.

Másszor is főzette bor meg fokhagymával csukát,

Sótlan penig ne hadd, mikor főz rizskását,

Mert mindjárast megcsapja az Horvát György hasát,

Mert az szegény szolgának lé tartja az gyomrát.62

Miként korábban jeleztük, a korabeli szóhasználatban a bíró szó jelentése részben eltért a maitól. A főbíró állt ugyan a jogszolgáltatást végző tanács élén, de bírónak neveztek minden részfeladat ellátására kijelölt személyt. A kisbíró, székbíró, vásárbíró, szénabíró, fabíró stb. elnevezés segít a szó tágabb értelmének érzékelésében. Ezek valamennyien

62 BKMÖL IV. 1504. m/ Robotlajstromok, 1663. 79. A vers sorai a lejegyzett formában, miként az esetek nagyobb részében itt is összefolynak, csupán az egyes strófák különülnek el egymástól. A központozás szinte teljesen hiányzik, az ékezetek is nagyobb részt elmaradtak, ami miatt a szöveg olvasata olykor bizonytalan. A feljegyzést valószínűleg valamelyik kisbíró készítette, akinek a kézírása a lajstrom lapjain több helyen fellelhető.

51