Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11. szám - Cserjés Katalin: A Hajnóczy-hagyaték
Ha kommentálni akarnám e könyvhagyatékot, először is a fájdalmas hiányok, majd a maradványok speciális volta ragad meg. Nincs a könyvek közt a Vulkán alatt, melynek agyonjegyzetelt, tele-margószélű, aláhúzogatott példányára nagyon számítottam. Annál is inkább, ha megengedhető itt egy személyes megjegyzés, mert ha Hajnóczynak „Nagy Indiánkönyve", varázskönyve lett a Vulkán, úgy Hajnóczy révén nekem magamnak is azzá vált. Hajnóczy-tanulmányaim nélkül talán sosem kerül kezembe (látószögembe) ez az elképesztő mű a maga rétegzettségével, különleges narratívájával, időtördelésével, metalepsziseivel, mise en abyme-jaival, nem beszélve a számtalan megnevezett és meg nem nevezett intertextről. A Vulkán alatt tehát hiányzik a könyvek közül, mit nem adnék érte, ha tudnám, hol van most: talán Végh Ágnes ez egyetlent mégis magával vitte új életébe?3 Nincs A vak bagoly vagy az Akutagava- és Abe Kobo-kötet sem, de ezekről példának okáért nem is tudom, hogy saját példánnyal rendelkezett-e belőlük a szerző. Marquez viszont, úgy képzelem, a Mester és Margaritához, a Vulkánhoz hasonlóan: megvolt neki mint alapkönyv, viszont a Száz év magányt sem leltem fel a dobozban. A könyvek iránya nem vall szükségszerűen szépíróra: történelmi és filozófiai érdeklődésű emberre vall, sokoldalú, a legkülönbözőbb regiszterek iránt érzékeny, kíváncsi, határozott (és alig kiismerhető) karakterű olvasóra. Könyveivel ez az olvasó brutálisan bánik: többféle írással (a spirálfüzetek is: akár egy pszicho-thriller, legalább három betűtípust mutatnak) jegyzetel, vonalaz, zárójelez, vastagon megnyomva a golyóstollat, ceruzát, a könyv „szentségével" mit sem törődve. Nem átall kitépni sem: nemcsak lapokat, hanem féllapokat, szövegdarabokat is akár, szabad kézzel. Adott pillanatban, amire szüksége van. Amit pedig aláhúz, amit megjegyzetel: hosszas, kitartó munkával lesz majd követendő a könyvhagyaték feldolgozói részéről. Első jelentés a kutatásról A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modem Magyar Tanszékén évek óta működik egy kicsiny, oktatókból, PhD-sekből, nemrég végzett fiatalokból álló munkacsoport, akik mind egyértelműbb szorgossággal és kíváncsisággal munkálkodnak Hajnóczy Péter (1942-1981) életműve körül. Valamennyien elkötelezettek a modem próza radikális törekvései iránt; valamennyien erős szálakkal kötődnek Hajnóczy Péter szövegeihez. Az idők során komolynak mondható műhely alakult ki a tanszéken és holdudvarában, mind többen kapcsolódnak a diákok közül a munkacsoporthoz, és tárnak föl egyre gazdagabb intertextuális szálakat, motívumhálózatokat, narrációs és kronotopikus összefüggéseket Hajnóczy Péter munkásságában, kötve ezzel a szerzőt - és saját ismereteiket - mind több vonatkozásban a közelmúlt és jelen magyar és külföldi irodalmának és irodalomelméletének mozgásirányaihoz. Birkózva a legendával, a „korpusszal"; vizsgálva és alakítva a mindeddig bizonytalan Hajnóczy-kánont. A vállalkozás egy 2002-es Hajnóczy-szemináriumból nőtt ki. A szeminárium vezetője magam voltam (1987 óta oktatója a szegedi egyetemnek), ki is egy nagyobb Hajnóczy 3 Azóta tudom, hogy mindez nem így történt. Végh Ágnessel lezajlott a találkozás Mátis Lilla lakásán, Reményi József Tamás baráti jelenlétében, a hagyatékátadás így formálisan, papíron is megtörtént. A Vulkán alatt nem nála van. Mátis Lilla szíves közlése fájdalmas tényt tárt fel: a Vulkán, végül, több társával együtt, egy antikváriumba vitetett vissza. Elvenni azonban e könyvet sem Hajnóczytól, sem a Hajnóczy-szövegektől, sem tőlünk, olvasóktól nem lehet többé: csak a könyv-tárgy veszett oda (lett valakié). 50
